Valahogy úgy működik ma a játékipar, hogy a mainstream tele van hősökkel és akcióval, meg gonoszokkal és akcióval, mindemellett átlagosan a 10-14 éves korosztály számára írt agymozgatókkal (közkeletűleg és elidegenedve: puzzle) és akcióval.
Oké, nagy ritkán megjelenik a piacon egy-egy Syberia vagy Myst, de az effajta szórakozásra vágyó gémer jobban teszi, ha az indie szférában keresgél. Illetve úgy tesz, ahogy akar, de az biztos, hogy a független kiadók és játékkészítők termékei között előbb talál szórakoztató feladványokat, mint az úgynevezett élvonalban.
Például a Steam független szekciójában találhatunk rá a kis gamedroidra, azaz a Machinarium című játék főszereplőjére. Története egyszerű, mint a facsipesz; a kis robotot kidobták a szeméttelepre, és miután egy tutorial keretében (szó szerint) összeszedte magát, visszaballag a városba, hogy eljusson… valahová. Itt egy kicsit zavart, hogy sokáig csak haladok előre minden konkrét cél nélkül, de a végén bezárul a kör, és egy rövid animációs közjátékból mindent megtudunk. Nem is verem tovább a nyálam emiatt; legyen elég annyi, hogy a sztori fokozatos adagolása motiválóbb lenne, de azért így is rendben van a játék.
Nagyon rendben van, és ezt a tökéletes kiállás mellett a sajnálatosan rövid játékidőbe összezsúfolt jó ötletek száma bizonyítja. Rögtön a grafika megfogja a kevésbé fotorealizmus-mániás tekintetet; az egész kézzel rajzolt és látszik, hogy a grafikai tervezés minden apró részletre kiterjedt, így a point’n’click műfajra jellemzően statikus hátterek már önmagukban is művészi látványt kínálnak. Egy-egy helyszínből mélyen süt a mostanában divatos retro-futurizmus, és ez máris belőtte, hogy a környezetben rejtez némi steampunk tónus.
Persze, a grafika szóbeli éltetése nem mond sokat, ám a Független Játékok Fesztiválján (Independence Games Festival) kapott Excellence in Visual Art Award (Díj a kiváló vizuális művészetért) talán beszédesebb, főleg, ha mellécsapjuk még a 2008-as esztétikai díjat is egy másik bemutatóról (IndieCad 08). A cseh Amanita Design egyébként is szeret díjakat nyerni a flash-alapú játékaival, amelyek egészét vagy demóját elérhetővé tette a neten letöltés nélküli böngészőjáték formájában (http://amanita-design.net/).
Első sikerei még nem mutattak ilyen kifinomult összhatást, ám felkeltették a figyelmet. A három évig készült Machinarium esetében már minden klappol; a háttérkörnyezethez hasonlóan a karakterek is hajlanak a steampunk felé. Sajnos igen kevesen vannak, és a műfaj sem követel többet belőlük, ám legalább mindegyikük egyedi. Kezdve a rendőrrobottól és a bárpultostól, a tolószékes tataroboton és a három zenészen keresztül, illetve a robotbűnözőkig, robotegérig, robotmacskáig, robotmadárig ― igen, itt egy robotvárosban császkálunk (csak szólok, ha a címből nem jött le) egy jellegtelen kis robotkával, aki korábban a kedves robotkirálynál robotolt… Talán jobb lesz, ha nem folytatom ezt a mondatot.
A feladványok teljes mértékben illeszkednek a környezethez, és a rákattintható dolgok nem világítanak az játékos képébe. Ennek ellenére az egyes tárgyak könnyedén megtalálhatóak és teljesen logikusan használhatóak, sok esetben kifejezetten rendeltetésszerű módon. Tehát nincs LucasArts-féle elborultság (pl.: Day of the Tentacles), amelyben azt találgatod fél óráig, hogy a tégla seggvakarásra vagy virágszedésre való. Ehelyett van számtalan logikus gondolatmenet, amelyre csak kicsit rá kell állnia az agynak.
Ha pedig nem áll rá annyira, az sem baj, mert kétszintű súgót (hint) kapunk. Egyrészt a főszereplőnek mindig van egy-egy ötlete az adott helyszín feladványával kapcsolatban, ám ez sokszor csak az elérni kívánt végeredményt mutatja egy gondolatbuborék formában. A másik segítséget egy (analóg ― miért is ne?) minijáték adja, amely minden helyszínen elérhető, és sikere esetén kapunk egy sematikus ábrasort az adott helyszín feladatainak végrehajtási módjáról. Hogy ne legyen ilyen egyszerű, ez a séma nem tartalmaz időbeliséget, tehát nem utal arra, hogy melyik feladványt az események melyik szakaszában kell megoldani.
Mindezek mellett érdemes még kitérni arra, hogy a fentebb említett jó ötletek meghatározzák a célközönséget. A legelején még csak tetszett az aranyos kis robot, ahogy próbál kikeveredni a gödörből (ismét szó szerint), de azután a játék rádöbbentett, hogy milyen célcsoportnak szánták. Ugyanis ez egy alkalmi (casual) játék felnőtteknek.
Erre valahol ott ébredtem rá, amikor a sitten cigit kellett sodorni a cellatárs rabrobotnak. A későbbiekben szintén erre utal egyes árkád játékok (pl.: Space Invaders) felbukkanása a játékon belül, amelyekre csak harminc körül vagy felett szokás emlékezni.
Tehát összegezve; a Machinarium egy művészi és nosztalgikus casual játék, amelyet a feladványokat kedvelő, játékos felnőtteknek készítettek ― ám ennek ellenére nem kell eldugni a gyerekek elől. Érezhető rajta a gondoskodás és a játék, a játszás szeretete ugyanúgy, mint az átgondolt tervezés és eseményszerkesztés.
—Garcius—
Cím: Machinarium
Kiadó: Amanita Design, Daedalic Entertainment
Fejlesztő: Amanita Design
Honlap: http://amanita-design.net/games/machinarium.html
Stílus: point’n’click, logikai, kaland
Ami tetszett:
teljes egészében kézzel rajzolt
hangulatos és aranyos
ötletes és logikus
minden részletében gondosan megtervezték
letöltés nélküli demó (http://machinarium.net/)
pólók! (http://www.cafepress.com/samorost)
Ami kevésbé tetszett:
túl rövid
kevés motivációs elem
No comments
Trackbacks/Pingbacks