Bastion

Kialakult egy furcsa szokás a játékiparban; a nagy kiadók és fejlesztők egyre inkább csak „termékeket” állítanak elő, míg a függetlenek művészi önkifejezési eszköznek tekintik a videojátékot, mint médiumot. Személy szerint én támogatom ezt az elképzelést, mert esetenként sokkal élvezetesebb cuccokat kapunk az utóbbiaktól olcsón, mint az előbbiektől drágán.

Legyen szó a kézzel rajzolt Machinariumról, a mérhetetlenül zseniális Braidről vagy az akció-kalandjátékok közé sorolható Bastionról, a független fejlesztők olyan kreativitásról tesznek tanúbizonyságot, amit a — manapság főleg franchise-bányász — nagyhalak könnyen megirigyelhetnek.

A történet egyszerű, mint a faék: a Csapás (Calamity) néven emlegetett apokaliptikus esemény szétverte a világot, csak lebegő darabok maradtak belőle. Főszereplőnk, a Kölyök (the Kid) egy ilyen lebegő földdarabon ébred, de hamarosan rátalál az egyetlen stabil pontra, a Bástyára (Bastion). A vén Rucks — egyben a játék narrátora — segít neki összeszedni a szilánkokra hasadt energiakristály darabkáit, amelyekkel fizikailag is újraépítheti az egykori országot, Caelondiát. Az ősök már számíthattak a Csapásra, mert a Bástya alatt elhelyezett szerkezet épületeket és földet teremt a kristályok segítségével. Persze, ennél mélyebbre is mehetünk. Előkerül még két túlélő (Zulf és Zia), akik egy másik országból származnak, illetve egy napló is, amelyből megtudhatjuk, mi okozta a Csapást.

Folytatva a kötelező kört, nézzük a fejlesztői hátteret! Hét ember + két év = Bastion. A Supergiant Gamest két olyan fickó alapította, akik az Electronic Arts berkeiből másztak elő, de szerették volna kipróbálni az ötleteiket és egyébként is sokkal nyugisabb, gondosabb fejlesztői munkát akartak végezni. Az alapítók egyike írt, a másik játékmenetet fejlesztett, de kellett nekik egy zenész, egy művész, egy narrátor, még egy író és egy mindenes segítő kéz. Frankón összerakták, pedig voltak köztük olyanok, akik először a játék kiadásakor találkoztak egymással. Itt kezdődött a művészet.

Maga a világkép fantasy alapú, némi steampunkos eszköztárral megspékelve, mint amilyen például a kézi mozsárágyú és a sorozatvető számszeríj. Az már sokkal sajátosabb, hogy a poszt-apokaliptikus táj kifejezetten szép, a Kölyök nem a szokásos lepusztult romhalmazban vergődik. Vannak ugyan romok, de beépülnek a gyorsan teret hódító növényzetbe, így a használt színekkel és a kiválóan elsimított élekkel együtt az egész játék olyan képet mutat, mintha kézzel festették volna meg.

A történet és a játékmenet együtt készült, ami azt jelenti, hogy bár a háttér megismertetéséhez már korán beépítettek egy narrátort, de például a Csapás ötletét az hozta, hogy meg akarták magyarázni a lebegő földdarabokat, amelyek pedig azért kellettek, mert a fejlesztők izometrikus nézetben akarták megmutatni az eget a játékosoknak. (Azt ugyebár nem kell elmagyaráznom, hogy a lefelé néző kamera alapból miért nem látja az eget?)

Így a történet és a játékmenet megírása közben felmerülő kisebb-nagyobb ötletek folyamatosan kihatottak egymásra, ami egy gondosan szétfrencsájzolt, élvonalbeli játék többedik részénél valószínűleg nem történhet meg. Így már nem is olyan nagy csoda, hogy valaki otthagyja az EA-t és elindul a saját útján.

Folytatólagosan, muszáj kitérni a zenére. Egyemberes munka volt ez is, de tessék szépen feljegyzetelni Darren Korb nevét, mert szerintem még hallunk róla. Tévésorozatoknak komponál, több együttesben is játszik, de remélhetőleg nem hagyja abba a játékipar „megfertőzését”, mert a Bastion Soundtrack tartalmaz néhány olyan számot, ami a játék nélkül is simán megállja a helyét.

Mindent egybevetve a Bastion azon játékok közé tartozik, amelyek a szó szoros értelmében megérik az árukat. Vagy még többet is. Élvezetes játékmenet, kidolgozott történet, művészi grafika, önmagában is helyt álló zene, motiváló achievementek (merthogy hasznuk is van a játékban, nem csak címkéket kapsz, hogy „tessék, ezt elérted”), változatos eszköztár — ennél több sohasem kellett egy jó játékhoz. Ha pedig mindezt szívvel-lélekkel rakják össze a fejlesztők, akkor nem érdemes felemlegetni holmi kisebb hibákat.

Hozzáteszem, e rövidke ajánló megírása alatt egyetlen hiba sem jutott eszembe.

—Garcius—

Cím: Bastion
Kiadó: Warner Bros. Interactive Entertainment
Fejlesztő: Supergiant Games
Honlap: http://supergiantgames.com/index.php/media/
Stílus: akció-kaland

Ami tetszett:
megjelenítés
narráció
zene
minden más

Ami nem:
nincs ilyen