2015. Júl. 2.

I never was a big fan of XCOM. I haven’t got the faintest idea why, because basically I like all the SF sub-genres, the tactics and the turn-based combat. The XCOM-series simply did not catch me, even if I know it got famous by its own rights. But, when some years ago news and first trailers got published about a TPS-TBT XCOM, I felt I wouldn’t be disinterested. And I was not. In this form XCOM perfectly fits for me. The Bureau: XCOM Declassified (in short: The Bureau) finely gives you one of my favorite settings; the atom-scared years of cold war, when Russians are blamed for every attack on the USA, even if it is squarely alien by origin. The setting of The Bureau is a post-apocalyptic 60s, but there are no wastelands yet, because you can watch the process of destruction. Or not the process, rather the destruction itself, caused by an abruptly attacking extraterrestrial army. In this environment you play the great adventure of the uncharacteristically named veteran special agent of the CIA, William Carter. By controlling him you exterminate the aliens, collect their technology, give commands to the companions, and discover the secret behind the power leading the extraterrestrials. Okay, summarized this way The Bureau seems not a big deal, but it is a fine tactical shooter, and has an overwhelming atmosphere, in spite of the story being strongly average. Some says the AI of the teammates is very weak, but it seemed to me that I saw people disoriented by the chaos of the battle, doing the best they can in this state. This is the point of leading a team: The boss (namely YOU, the player) can reason the battlefield, estimate the situation, and find solutions by active, proactive or defensive reactions. The others are doing as ordered, or the team falls apart. The definition of “tactical game” includes the fact that your companions are dead without your commands. If they would be independent, there would be no need for tactics, because the AI would solve the situations without you. Maybe I am too protective of this game, even if I must admit that its story is not...

2015. Júl. 2.

Sohasem voltam nagy XCOM-rajongó. Fogalmam sincs, hogy miért, mert alapvetően kedvelem az SF összes alműfaját, a taktikát és a körökre osztott harcot. Egyszerűen nem fogott meg a sorozat, pedig tudom, hogy méltán lett híres. Ugyanakkor, néhány éve felröppentek a hírek és felbukkantak az első trailerek egy TPS-TBT XCOM-ról, megéreztem, hogy ezúttal nem leszek érzéketlen a játék iránt. És nem is lettem; ebben a formában tökéletesen bejött. A The Bureau: XCOM Declassified (röviden: The Bureau) eleve a kedvenc videojáték-korszakomban játszódik, az atomtól rettegő hidegháborús években, amikor az Amerikát sújtó, egyértelműen földönkívüli eredetű támadásokat alapértelmezetten az oroszoknak tulajdonítják. A The Bureau világképe amolyan poszt-apokaliptikus 60-as évek, bár még nincs minden lerombolva és kiégve, folyamatában láthatod a pusztulást. Pontosabban, a pusztítást, amelyet az egyik napról a másikra betámadó idegenek okoznak. Ebben a környezetben indulsz neki a nagy kalandnak a CIA egy veterán különleges ügynökének, a jellegtelen nevű William Carter bőrébe bújva. Őt irányítva irtod a földönkívülieket, gyűjtöd a technológiájukat, osztogatod a parancsokat a társaidnak, és kideríted az idegeneket irányító hatalom titkát. Oké, így összefoglalva a The Bureau nem tűnik nagy számnak, de egyrészt jó kis taktikai lövölde lett belőle, másrészt az erős átlagos történet ellenére a játék hangulata magával ragadó. Egyesek szerint a csapattársak mesterséges intelligenciája nagyon gyenge, de nekem inkább úgy tűnt, hogy a csatatéri káoszban irányt vesztett embereket látok, akik próbálják megtenni, ami tőlük telik. A csapatvezetésnek pont ez a lényege: a főnök (azaz TE, a játékos) átlátja a csatateret, fel tudja mérni a helyzetet és aktívan, esetenként proaktívan, vagy ha kell, defenzíven reagál, megoldásokat keres. A többiek vagy parancsot teljesítenek, vagy a csapat széthullik. Ez egy taktikai játék, és ez a meghatározás önmagába foglalja, hogy irányítás nélkül a csapattársak nem cselekvőképesek. Ha önállóak lennének, nem lenne szükség taktikára, hiszen az AI megoldaná a helyzeteket a játékos helyett. Talán túlságosan is védem ezt a játékot, pedig azt el kell ismernem, hogy a története nem egy nagy szám. Miután Bill Carter találkozik az idegenekkel, gyógyító képességre tesz szert, és megkezdődik a földönkívüliek inváziója (van közte kapcsolat, de nem spoilerezek). Carter eljut a titkos bázisra, stratégiai fontosságú műveleteket vezet és segít csapatokat összeállítani a kevésbé fontos küldetésekhez, miközben lassan kiderül, mi vezérli az idegeneket, hogyan lehet szembeszállni...