Broken Age

Kétféle ember létezik: az egyik szereti a point’n’click műfajt, a másik nem. Kétféle ember létezik: az egyik ismeri Tim Schafer munkásságát, a másik nem. És kétféle ember létezik: az egyik már felfedezte a Broken Age-et, a másik még nem.

Mert hát ugye, az elgondolkodtató feladatok megoldása nem mindenkit szórakoztat. Akit mégis, az már biztosan játszott úgynevezett „kattintgatós kalandjátékot”, avagy point’n’click-et, és ha rászokott, akkor talán még a Monkey Island sorozattal és a Grim Fandangóval is találkozhatott. Bevallom, és hamu a fejemre, szégyen a nevemre, nekem ez utóbbi még kimaradt, de tudván, hogy a játék Tim Schafer elméjéből pattant ki, biztosan be fogom szerezni.

Ha a kattintgatós kalandok nem is jönnek be, a játékosok nagy részének illik ismernie Timet. A fentebb említetteken kívül a nevéhez fűződnek olyan játékok, mint a Psychonauts, a Brütal Legend (írtam róla korábban), a sajátos Costume Quest és a Stacking. Sőt, ez a név ahhoz is elég volt, hogy pénzt hozzon a Broken Age-nek, amely közösségi finanszírozásból jött létre.

Mindezek mellett lehetne még elmélkedni egy sort arról, hogy a fantasy és a sci-fi műfaj egyazon tőről ered, az úgynevezett spekulatív fikcióból (SF), és ismét egyre jobban összefolynak, visszatérnek ehhez a gyökérhez. Ámde jöjjön inkább a játék maga!

A Broken Age Tim Schafer legújabb SF point’n’click kalandjátéka.

És akkor most tessék szépen visszaolvasni és átérezni, hogy ez a rövidke mondat mennyi mindent jelent! Szinte természetesnek tűnik, hogy sikerült összekalapozni rá a pénzt a Kickstarteren. Az is egyértelmű, hogy miért ezzel a mondattal reklámozták a játékot. Mindezek után persze, hogy felkeltette az érdeklődésem.

A történet afféle modern mese, egyszerre két helyszínnel, két főszereplővel. Vella egy kis faluban született és nőtt fel, ahol a hagyományok szerint 14 évente feláldoznak néhány ifjú leányt a tengerből előbújó, gonosz szörnyetegnek. A történet kezdetén Vella is a felajánlott áldozatok között van, de főhőshöz méltó módon nem nyugszik bele a dologba, és mindent megtesz annak érdekében, hogy legyőzze a szörnyet.

Mindeközben Shay, egy Vellához hasonló korú fiú az unatkozó tinédzserek mindennapjait éli tök egyedül egy űrhajón. Unalmában megpróbálja kijátszani a számára felépített, virtuális hősneveldét, szabályokat szeg meg és vitába keveredik a hajó központi számítógépével. Helyzete átérezhető, hiszen valóban unalmas századjára is megmenteni a fagyihegybe szorult, kis, kötött nyuszibábkat. Szerencsére (?) Shay nincs egyedül, és amikor elkószál a hajó elzárt részeire, találkozik egy farkasnak öltözött alakkal, elkezd űrlényeket megmenteni, általában véve valódi kalandokat átélni.

Ezekből az alaphelyzetekből kiindulva mindkét főszereplő utat vág magának hol a butaság, hol az intrikák, a hit és a technológia erdőiben. Ha ez a képzavar nem lenne elég, akkor ráadásul az első rész (Act 1) végére rájössz, mi a kapcsolat közöttük, illetve Shay és Vella találkoznak, még ha csak egy pillanatig is. A második részben (Act 2) ugyanúgy felváltva kell irányítanod a két szereplőt, ám a point’n’click játékokra oly jellemző logikai feladatok megoldásához sokszor a másik főszereplő környezetében találsz útmutatást.

Itt számomra sérült is egy kicsit a játék következetessége. A falusi Vella nem ért az elektromossághoz, de újradrótozza a robotot, és egyébként is tök jól megállja a helyét egy űrhajó belsejében. Na jó, persze, ennél nagyobb bajunk ne legyen!

És nem is igazán lehet, hiszen a játék kivételes érdemeket tud felmutatni. Kézzel rajzolt az egész, sokszor szinte mintha színes ceruzával készült képeket nézegetnénk. A pasztelles árnyalat stílusossá teszi, és természetesen a karakterrajzok is nagyon egységesek. A zene tökéletesen alátámasztja a hangulatot. Bár nincs időhatár az egyes feladatokra, vagy ha mégis, akkor az egész megismételhető, néha mégis azon kaptam magam, hogy aggódom a szereplőkért és próbálom minél gyorsabban megoldani az aktuális problémát. Ja, és persze a történet is kedves, bájos, aranyos. Élvezhető, még ha egészében véve nem is újszerű.

Talán még a játék rövidsége miatt lehet kifogásunk, hiszen Vella és Shay világában kellemesen el lehet merülni egy-egy órára, és a végén jön az a jellegzetes „még-még-még” érzés. Muszáj leküzdeni, de remélhetőleg nem kell újabb tizenhét évet várnunk a következő Schafer-játékra.

Köszi, Tim, jó volt!

—Garcius

Cím: Broken Age
Kiadó: Double Fine Productions
Fejlesztő: Double Fine Productions
Honlap: http://www.brokenagegame.com
Stílus: point’n’click, kaland, YA

Ami tetszett:
grafika
zene
hangulat
történet

Ami nem:
rövid
apró következetlenségek