A CAPCOM név leginkább a konzoljátékosoknak csenghet ismerősen, de mi, PC-nyúzók is felkapjuk a fejünket, ha meghalljuk ezt a cégnevet. A nagy múltú japán fejlesztőcég ugyanis több játékát is átportolta már nekünk kisebb-nagyobb sikerrel. Amiért leginkább húzhattuk a szánk a CAPCOM portjaival kapcsolatban, az a bődületesen rossz irányítás és kameranézetek voltak. Ez persze alapvető baki a portolt játékok többségénél, elég csak az Ubisoft ígéretesnek induló Cold Fear horrorjára gondolni, amelyet jómagam szó szerint a sarokba dobtam, miután szembesülnöm kellett a borzasztó kameranézetekkel és az idióta billentyűzetkiosztással. Mégis vannak sikeres és játszható portok, csak vegyük a nemrég a hazai PC piacra kidobott, Midway-fejlesztette The Suffering szériát, amelyben mellékhatások nélkül élvezhettük ki a játék arra érdemes részeit. De ne távolodjunk el ennyire a CAPCOM-tól, hiszen a maga kategóriájában a 2007-ben megjelent Lost Planet Extreme Condition is egy jól portolt játéknak tekinthető. Itthon immáron a CD Projekt forgalmazásában a Gyémánt sorozatban nevetséges áron beszerezhető, és ha hozzátesszük az igényes csomagolást, extraként a kézikönyv mellé kiadott útmutató könyvecskét és a magyar nyelvi patchet tartalmazó DVD-t, akkor valóban nem panaszkodhatunk!
Vannak, akik szeretik a havat, a végeláthatatlan fehérséget, a hóeseést… szóval a telet! Ám vannak, akik egyáltalán nem lelik örömüket abban, hogy mindent fehér hótakaró borít, és unalmasnak találják ezt a fehérséget… Na, ők kerüljék a Lost Planetet, ugyanis a CAPCOM akciójátéka egy olyan világba kalauzol el, egy olyan bolygóra, ahol a tél állandó, és még magát az Antarktiszt is megszégyenítő hideg és fagy uralja. Történt ugyanis, hogy az emberiség szokás szerint amit lehetett, kellőképpen elszúrt, olyannyira, hogy a Föld helyett egy új otthonra volt szükség. Így érkeztek meg az első kolóniák az E.D.N III. nevű bolygóra, reménykedve a szép újrakezdésben. Ám ahogy az lenni szokott, nem ment az olyan könnyen, hiszen a bolygó őslakossága — akik ez esetben nem fókák és eszkimók, esetleg pingvinek —, a hatalmasra megnőtt, rovarszerű teremtmények, az Akridok korántsem díjazták az emberek letelepedési szándékát! A bolygóra érkezett telepesek élete pedig nem más, mint állandó harc a mindent elpusztító fagy és az agresszív, halálos Akridok ellen.
Főhősünk, nevezetesen Wayne Holden a NEVEC vállalat szolgálatában áll, melynek célja a bolygó lakhatóbbá tétele. A NEVEC természetesen amolyan emberi módon próbálja ezt megoldani, a bolygó globális felmelegítésével kiirtaná az őslakosokat, és eltüntetné a hómezőket. Az ellenséges Akridok viszont amennyire ártalmasak, olyannyira hasznosak is, hiszen hatalmas mennyiségű hőenergiát tartalékolnak testükben, ami miatt első számú célpontjai az emberiségnek, amely jelenleg eme hőenergia, játékbeli nevén T-ENG segítségével képes csak megvetni lábát a bolygón és felvenni a harcot az őslakosokkal. Wayne mit sem tud a vállalat megkérdőjelezhető erkölcsű terveiről, ahogy arról sem, hogy a NEVEC-en kívül is van élet, a hómezőkre száműzött és kint rekedt emberek sorsa, a hókalózoké. A játék bevezető részében még NEVEC-egyenruhában harcolhatunk a betörő Akridok ellen egészen addig, míg egy nagyhatalmú Akrid, nevezetesen Green Eye agyon nem tapossa a szakaszt vezető apánkat, Gale Holdent, mi pedig kénytelenek vagyunk menekülőre fogni, majd elkeseredésünkben VS robotunkba burkolózva kilépni a hómezőre, és átadni magunkat az örök fagynak. Ám Wayne nem hal meg, idővel hókalózok találnak rá átfagyott testére, majd rövid pihenő és melegedés után, erős amnéziával ébredve elkezdődik a valós játék. Wayne elsődleges célja apja halálának megbosszulása, Green Eye likvidálása, ám a játék előrehaladtával egyre inkább kibontakozik egy kicsit zagyva történeti szál és a további küldetések halmaza. A sztori ellenére a játék nem más, mint egy őrült külső nézetes lövölde, amelyben pályákon keresztül harcolunk hol a NEVEC emberei, hol pedig az Akrid lények ellen azért, hogy a pálya végén legyőzhessük az aktuális főgonoszt.
Csőjáték a javából, amolyan igazi konzolos casual játék. Viszont mentségükre legyen mondva, a fejlesztők jól teljesítettek ebben a kategóriában. Kezdjük a rögtön a nem éppen hétköznapi fegyverarzenállal. A szabvány kézifegyvereken kívül, hősünknek lehetősége van úgynevezett Vital Suitok használatára. Ezek nem mások, mint robotgépek, amelyek emlékeztetnek a Transformersekre, vagy éppen a Góliátra a Starcraftból. Bepattanunk a fülkébe, aztán robotlábainkon nagyokat lépkedve átgázolunk az ellenségen, közben karunkból halálos sorozatokat osztogatunk és irtózatos pusztítást hagyunk magunk után. A játékban többféle VS-be is belefutunk, amelyek mind egyedi képességekkel rendelkeznek. Így némelyik képes falfúró géppé változni, van olyan, amelyikkel akár síelhetünk is, és van, amely kiválóan megállja a helyét motoros szánként.
A pályákon azért nem árt néha taktikázni is, hiszen a legtöbb főellenség más-más harcmodort kíván meg tőlünk. Ritka az olyan eset, hogy durrbele addig lőjük az ellent míg el nem pusztul. Sokszor kényszerülünk majd fedezékbe, de kihasználhatjuk a teljes mértékben elpusztítható pályaelemeket is, pl. egy őrtorony lebontása, ezáltal egy fél NEVEC osztag azonnali eltemetése. Ami tovább növeli eme akció dús játékélményt, az nem más, mint a csodálatos grafika és effektek.
A Lost Planet már dx10 támogatással került a boltok polcaira. Én kénytelen voltam beérni a dx9 verzióval és medium-full beállításokkal. Ám még így is élvezetes látványorgiában lehetett részem, sőt, már-már zavaró volt egyes pályákon az az őrületes vizuális effekthalmaz amelyet egy – egy ellenség likvidálása, vagy egy hókupac felrobbanása idézett elő! A grafikai megjelenés és az effektek egyedi ízt adtak a játéknak, hiszen a robbanások sűrű füstöt és átláthatatlan hóförgeteget produkálnak, ezáltal megnehezítették a célzást és az előrehaladást. Ezt jól eltalálták a srácok, mint azt is, ahogyan karakterünk csetlik-boltik olykor a térd felett érő hóban, avagy igyekszik feltápászkodni egy nagyobb találat után.
Sajnos, az ádáz harc és az akció dús játékmenetnek köszönhetően a Lost Planet mintha egy picit átesett volna a ló másik oldalára. Rövid idő alatt hihetetlenül nehézzé, szinte teljesíthetetlenné váltak a pályák. Igencsak frusztráló volt egy főellenség leveréséhez tízszer visszatöltenem a mentett állást, így bevallom töredelmesen, trainerhez kellett nyúlnom! Aztán miután átlapozgattam egy-egy küldetés előtt az Útmutató füzetet, elmosolyodtam! Ugyanis az útmutató füzetben leközölt fotókon is erős a trainer gyanú, hiszen kizárt dolog, hogy valaki csak úgy lazán 300 gránáttal, 9999 T-ENG-el az életmentő tarsolyában mászkáljon az E.D.N III. bolygón. Szóval kedves polák CD Projektesek, csak nem nektek is nehéz volt a játék? Vagy csak szorított az idő, és már nagyon kellettek a screenek?!
A pályák közti átvezető videók segítenek elmélyedni az egyébként picit zavarosra sikeredett sztoriban. Ezek a videók jók és hatásosak. Valóban egy filmben érezheti magát az ember, viszont a játékban feltűnő karakterek és azok szinkronhajai elég gyatrára sikeredtek, ezzel nagyot rontva az élvezhetőségen. Nincs igazi egyénisége és jelleme egyik karakternek sem, még maga Wayne is csak egy felejthető jófiú, egy átlaghős. Kár érte, ha erre jobban odafigyeltek volna a készítők, nagyot dobott volna a játék hangulatán egy jól eltalált főtörténet jellegzetes karakterekkel. De így maradt nekünk a megváltó Wayne, egy titokzatos tudós, egy átállt zsoldos, egy számítógépguru és műszaki zseni, önfeláldozó barátok, és egy abszolút töltelék kiscsaj, aki azonkívül, hogy minden második videóban bocsánatot kér Waynetől, nem sok mást tud felmutatni.
Hogy mitől ússza meg tőlem a Lost Planet a tömegjáték jelzőt? A sztori végső kibontásával és a szépen kidolgozott és egyedi, fagyott világával! Tény, hogy nem sok lehetőség rejlik grafikailag egy „hósivatagban”, mégis a CAPCOM remekül érzékelteti ezt a fagyos világot és hangulatot. Az életben tartó hőenergia, amelyet folyamatosan gyűjtögetnünk kell hogy el ne pusztuljunk, a VS-ek, az Akridcsapatok és a hatásvadász párbajok mind-mind egy jó koncepciót vetítettek előre. Kár, hogy ennyire az akció felé terelték a játékot és csak erősen másodlagos szintre húzták le a sztorit és a hangulatot. Ez a játék, ez az ötlet többet érdemelt volna! Mindenesetre, az akció TPS rajongóknak kellemes kikapcsolódást nyújthat, sőt, még a műfaj kevésbé nagy barátai is jól szórakozhatnak vele egy-egy unalmas hétvégén.
—Somesz—
Cím: Lost Planet Extreme Condition
Fejlesztő: Capcom
Kiadó: Capcom
Honlap: http://www.lostplanetthegame.com/
Stílus: akció-kalnad, TPS
Ami tetszett:
hangulatos fagyott vidék
gyönyörű vizuális effektek
harcrendszer
Ami nem tetszett:
egysíkú játékmenet
nagyon nehéz
No comments
Trackbacks/Pingbacks