1987-ben Jervis Johnson, egy londoni játékkészítő gondolt egy merészet, és megalkotta a táblás játékok történetének egyik legmorbidabb, legmerészebb és talán legegyedibb asztali taktikai/stratégiai játékát. A recept adott volt; mi lenne, ha a WarHammer világának fajait ezúttal nem a csatamezőre vezényelnénk ki, hanem egy, az amerikai futballhoz hasonló, ám attól jóval keményebb és morbidabb játékra invitálnánk. Így született meg minden idők egyik legsikeresebb játéka, a Blood Bowl, melyben játékosaink ezúttal nem csak passzolhattak, vagy blokkolhattak, hanem akár ki is üthették egymást, esetleg meg is halhattak egy-két keményebb akció során. A merész társítás hatalmas rajongótáborokat kovácsolt össze, bár a játék leginkább a 80-as, 90-es években volt a legnépszerűbb, a Games Workshop még ma is gyárt az asztali játékhoz figurákat és kiegészítőket.
A számítástechnika fejlődésével azonban olyanokhoz is eljuthatott a Blood Bowl, akik nem engedhették meg maguknak a zsebpénzbarátnak korántsem nevezhető miniatűr csapatok összeállítását, hiszen 1995-ben, a MicroLeauge gondozásában személyi számítógépekre is megjelent a játék. A DOS-os kiadás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így sokan maradtak inkább az asztal mellett, új rajongókat pedig nem igazán vonzott a MicroLeague-féle adaptáció.
2004-ben, a francia Cyanide egy, a Blood Bowlhoz pofátlanul hasonló játékkal jelent meg a piacon, a Chaos League-el. A jogi viták végül odáig vezettek, hogy a Cyanide megkapta a licenceket, a Games Workshop bizalmat szavazott nekik, így 2007-ben nekiláthattak a hivatalos Blood Bowl átiratnak, amely két év hosszú fejlesztés után 2009 júniusában jelent meg Európában, s hazánkban egyaránt. Itthon magyar nyelven, igényes kézikönyvvel és dobozzal került a boltok polcaira a CD Projekt gondozásában.
Mielőtt mélyebben belevágnék a játék ismertetésébe, le kell szögeznem, hogy nem célom az asztali játékkal való összehasonlítás, hiszen nem volt szerencsém a legendás Jervis Johnson-féle alkotáshoz. De annyit elmondhatok elöljáróban, hogy a Cyanide fejlesztette Blood Bowl, bármiféle előismeret nélkül is könnyen elsajátítható és élvezetes bárki számára, aki szeret taktikázni és valamennyire kedveli az amerikai focit, illetve rendelkezik annyi humorérzékkel, hogy jót derüljön például azon, mikor az ellenfél trollja labda helyett éppen az egyik goblin csapattársát dobja előre. Ez egy amerikai futball paródia WarHammer módra.
Nem szeretném „átmásolni” a teljes kézikönyvet, de azért pár szóban mindenképp össze kell foglalni a játékszabályokat. A klasszikus Blood Bowl egy körökre osztott táblás játék, amelyben a két játékos a saját körében hajthatja végre a feladatokat. A cél az, hogy a labdát az ellenfél célzónájába juttassuk, ezáltal touchdownt, azaz gólt szerezzünk. A körök alatt mozgathatod a játékosokat, blokkolhatsz, passzolhatsz, stb. Ám minden akciót érdemes jól megtervezni, hiszen ha már egy játékosoddal mozgásba lendültél, akkor be is kell vele fejezni a kitervelt akciót. Így ha már felvetted a labdát az egyik játékosoddal, ergo akcióztál vele, majd átváltasz egy másik játékosra, akkor már nem nyúlhatsz a labdabirtokló játékosodhoz, csak a következő körben. Talán ez az a kritikus pont, amely sok, kevésbé türelmes játékost visszariaszthat, de ha már megtanultuk és megszoktuk ezt a játékmódot, akkor garantáltan élvezni fogjuk a taktikázást. Ez a legfontosabb alapszabályok egyike, ennek ismerete nélkül hozzá se fogjunk a Blood Bowlhoz. Ha egy akciónk sikertelen, akkor körvesztést szenvedünk el, és az ellenfél megkezdheti a saját körét, függetlenül attól, hogy nekünk még van mozgatható játékosunk. Ilyen sikertelen akció lehet egy rossz passz, egy elhibázott labdafelvétel, esetleg egy kiütött játékosunk.
Az eredeti játékot természetesen kockákkal játsszák, és ez alól a PC átirat sem kivétel. Adott az alap, számozott dobókocka, amely játékosaink egy-egy akciójának végkimenetelét határozza meg. Minél magasabb egy játékosunk adott jellemzője, annál nagyobb az esély a sikeres dobásra. Ezek a tulajdonságok az erő, ügyesség, mozgás és páncél. A klasszikus dobókockán kívül az úgynevezett blokkoló kocka is jelentős szereppel bír, amelynek a neve is mutatja, hogy egy ellenfél blokkolásakor kerül használatba. Alapvetően annak van esélye a sikeres blokkolásra, az ellenfél kiütésére, akinek nagyobb az ereje. A blokkoló kockák számát a két játékos ereje közti különbség határozza meg, de a nagyobb erejű játékos választhat a dobott kockák eredményéből. Egy akció zárulhat a védő elesésével (ez olykor kiütés vagy elhalálozás is lehet), védőhibával, hátratolással, mindkét fél elesésével, a legrosszabb esetben pedig a támadó játékosunk elesésével. A blokkolásban segíthetnek az ellenfél mellé beállított csapattársaink is.
Minden játékosunk rendelkezik egy szerelési zónával, amelyen belül tevékenykedhet. Az alapjellemzőkön kívül pedig tucatnyi képesség teheti színesebbé a meccseket. Ilyen képzettség lehet a tapadás, passz, lerázás, stb., mely képzettségekkel rendelkező játékosainkat okosan irányítva, nagy előnyre tehetünk szert a meccs alatt. Ennyit nagyon nagy vonalakban a szabályokról, és a picit hosszúra nyúlt, száraz bevezető után pedig irány a futballstadion!
A Blood Bowl több játékmódot kínál nekünk. Játszhatunk barátságos mérkőzést, gyors meccset, bajnokságot, de ami a legélvezetesebb, az talán a karrier mód, pontosabban a teljes széria. Ez utóbbi játékmódban tucatnyi kupán és mérkőzéseken keresztül menedzselhetjük a csapatunkat, és rengeteg izgalmas meccsben lehet részünk. Én egy erdei elf csapattal vágtam neki a szériának, körökre osztott módban. A játékosok leszerződtetése után a megmaradt pénzből vásároltam pár pompon lányt, akik bizony lényegesen megbecsültebb tagjai a gárdának, mint a játékosok, hiszen sok esetben már egy-egy kirúgás alkalmával is pozitív irányba mozdíthatják a meccset. Az sem utolsó szempont, hogy a csapatmorál fenntartása mellett a szurkolók is közelebb kerülhetnek a csapathoz, ezzel növelve a szurkolói faktort, és a csapat megbecsültségét is. A lányok nélkül egy tapodtat sem!
Az első meccseken, bevallom őszintén, nagyon megizzasztottak az ellenfelek. Kellett egy pár játék, mire ráéreztem az elfek erősségére és gyengéire, továbbá mire felmértem egy-egy ellenfélként kapott faj alaptaktikáit. Míg a törpék ellen hatásosnak bizonyultak a gyors és akrobatikus elfek, akik előszeretettel ugrándoznak át a védők sorai felett és hosszú passzokkal járatják a labdát, addig az ember Reikland Reaversel már nem volt ilyen könnyű dolgom. Az emberek ugyanis szinte mindenhez értenek, bár semmiben sem kiemelkedők. A rájátszásban szépen elkalapáltak, hiszen a törékeny elfeket gyakran ütötték ki a rohamozó reiklandiak.
Fel a fejjel, az első kupa nem sikerült, de legalább szépen fejlődtek a játékosaim. Igen, a Blood Bowl egyedi szintlépés rendszerrel bír, és minden játékosunknak saját karakterlapja van. A meccsek során néhány látványos és sikeres akció után játékosaink sztárjátékos pontokat gyűjthetnek, és minél több pontot szereznek, annál közelebb kerülnek a szintlépéshez, amikor speciális képzettséget választhatunk nekik. Négy kupa végeztével, amelyből hármat megnyertem, egy játékosomból lett sztár. Hasalu, az egyik elkapóm a szezon alatt több mint 15 góllal büszkélkedhetett, és a lerázás és biztos kéz képzettségeinek köszönhetően nehezen tudta bárki is megállítani a gólvonal előtt, főleg hogy két leendő sztárjátékos harctáncosom megfelelő védelmet biztosított neki.
Ugyan nem foghatjuk kézbe a kupák és rájátszások során szívünkhöz nőtt játékosainkat, mégis a Cyanide fejlesztette Blood Bowlban, amennyire a számítógép korlátai engedik, olykor tényleg úgy érezzük, hogy itt figyelnek az asztalon a kedvenc „sportolóink” miniatűrjei. Mindezt az igényes, átlátható és jól kezelhető csapat- és karakterlapnak köszönhetjük. A meccsek és kupák végeztével pedig teljes statisztikai jelentéseket nyálazhatunk át az edzői székben lazítva. A Vivec Ordinators elf csapatom — mi más 😀 — egész szép egyéni eredményekkel büszkélkedhetett, hiszen nálam játszott a legtöbb gólt szerző játékos, Hasalu, a leghosszabb passzal büszkélkedő dobóm, Haluen, és a szezon legagresszívebb blokkoló játékosa, egy ent. Aki nem ismerné a szót; ez egy élő fa, természetesen minimális mezben, levélkoronáján pedig egy madárfészekkel!
Természetesen nem csak móka és kacagás a Vérfoci, bár a közönség kétségtelenül jól szórakozik. A két közvetítő — a goblin Jim, és a Blood Bowl legenda Bob, az ork, aki szakkommentátorként ténykedik a meccsek alatt — nagyban hozzájárul a jó hangulathoz, ám olykor szomorú dolgok is történnek a pályán. A Blood Bowl, mint a címe is jelzi, bizony vérre megy. A 16 fős csapatom elszenvedett már tucatnyi sérülést, amelyek sok esetben negatívan hatnak bizonyos tulajdonságokra. Dekoratív harctáncos női vérfocistámnak ugyan csak az állkapcsát törte el egy káoszkatona, de Haluen dobómnak bizony bokatörést is okoztak egy meccs alatt, minek következtében eggyel csökkent a mozgáspontjainak száma. Bár nem értem, miért panaszkodok, hiszen a legkiszolgáltatottabb népcsoport, a goblinok, akik szerint egy Vérfocin nincsenek győztesek, csak túlélők, bizony halálos blokkolásokat is elkönyvelhettek maguknak egy-egy szezon alatt. Mindez részben kivédhető vándor és szerződött gyógyítók és csontkovácsok segítségével. Csak bírd őket megfizetni.
A csapat fenntartásához pedig bizony pénzre van szükség. A klasszikus játékmódban, a bajnokság alatt a győzelmekkel és a szurkolói faktor növelésével juthatunk pénzhez. Ha egy meccs elég izgalmas volt, győztünk is, jó sok szurkoló látogatott ki, akkor jobb esélyünk van nagyobb pénzmennyiséget hazavinni, legalábbis elviekben. Gyakorlatban mégsem így néz ki, és ez az egyetlen, de már-már megbocsáthatatlan hibája a játéknak. Ugyanis hiába vagy a szezon legjobbja, veretlen, sohasem lesz annyi pénzed, amivel nyugodtan nekivághatnál egy-egy meccsnek. Ellenben az alacsonyabb szurkolói faktorral bíró csapatok nem ritka, hogy 1 000 000 aranyat kapnak egy meccs előtt, amiből bevásárolhatnak. Így eshetett meg, hogy a veretlen elf csapatomat egy gagyi, szintén elf csapat, sztárjátékosokat és tucatnyi szabadúszót leszerződtetve szépen elkalapálta. Így nem juthattam be a döntőbe, sőt, a szezon végeztével még annyi pénzem sem maradt, amiből játékost vásárolhattam volna. Ezt handicap-rendszernek hívják, én szimplán csak gusztustalan csalásnak nevezném. (Te is megkapod egy erősebb csapattal szemben, de valóban kiegyenlítetlen. — Garcius)
A körökre osztott klasszikus játékmód hamar megszokható, sőt, idővel nagyon élvezetes kikapcsolódást nyújt egy-egy vérfocimeccs. A helyes taktikázás, játékoscserék, felállás, stb., minden részletében egy fantasztikus sportjátékhoz vezet. Az elején legyünk türelemmel és tanuljunk az ellenféltől és saját hibáinkból, hiszen csak így lehet belőlünk jó edző. Több órányi játék után sem érzem még, hogy bemernék vállalni egy élő ellenfél elleni meccset, pedig abban van az igazi kihívás, és az internetes ligarendszer segítségével könnyen kivitelezhető. A számítógép hosszabb játékidő után kiismerhetővé válik. Ez korántsem jelenti azt, hogy unalmas lenne a gép ellen játszani. Csak egy esetben, ha a Cyanide sajátos Vérfociját játsszuk, a valós idejű Blood Bowlt.
A Cyanide Studios a klasszikus körökre osztott Blood Bowl rendszeren kívül egy új játékmódot is beépített; valós időben is játszhatunk meccseket. Az elején, amikor kicsit kedvemet szegte a körökre osztott módban a saját türelmetlenségemből és felkészületlenségemből fakadó állandó vereségsorozat, átváltottam erre a real-time játékmódra. Az elején élveztem, hogy megy a meccs, én pedig bármikor lepauzálhatom, és osztogathatom az utasításaim, de mikor már a hetedik meccsem is nagyarányú győzelemmel végződött, olyan hihetetlen végeredményekkel, mint 12-1 ide, és mindez normál fokozaton, húztam a számat. Sajnos a valós idejű játékmód inkább, ha lehet ilyet írni, egy arcade bohóckodás a körökre osztott játékmódhoz képest. Egyszóval gagyi! Hanyagolható…
A valós idejű játékon kívül más, az eredeti játékból hiányzó elemeket is beleszőttek a játékba. Ha a szériát nem a klasszikus Living Rulebook szabálykönyv alapján kezdjük, hanem a Cyanide rohamozás módozatával, akkor olyan finomságok kerülnek be a játékba, mint játékosaink teljes testreszabása, ruházat, öltözékek vásárlása, meccsek előtt pedig plusz vásárlási lehetőségek. Ezek közt több poénos dologra érdemes kitérni. Lefizethetünk néhány varázslót a szurkolók közül, hogy esetenként járuljanak hozzá a győzelmünkhöz egy-két sunyi varázslattal. Mondjuk, egy hatalmas varázsököllel lapítsanak szét pár ellenfelet. De a pultos lányok mindent visznek; 50 aranyért leszerződtethetőek és növelik a csapatunk morálját, mert a meccs alatt jó minőségű sört csapolnak a szomjas játékosoknak — nevezetesen Bloodweisert! Mindezen extrák ellenére annyira nem fogott meg a rohamozás mód. Hiába voltam veretlen, az unalmas meccsek miatt nem nagyon nőtt a szurkolófaktor, továbbá pénzem sem nagyon volt, így az ilyen extrákra, mint új mez és páncélok vásárlása, sosem volt elég. Így játékosaim gyakran törött sisakkal és vértekkel kényszerültek a pályára… a veretlen sztárcsapat szedett-vedett mezekben… rossz vicc. Nem mondom, érdemes kipróbálni mind a rohamozás módot, mind pedig a valós idejű játékot, de a 20 éve bizonyított és máig töretlen népszerűségnek örvendő, nem mellesleg tucatnyi címet elnyert szabálykönyvet és játékmenetet nem érdemes felülírni.
Úgyhogy maradtam a körökre osztott klasszikus játékmódnál, és nem bántam meg. Ebben az évben kezeim közé került játékok közül messze a Blood Bowl az, amely úgy fel tudott pörgetni, mint más, örökzöld kedvenc játékaim. Ezáltal elég egyértelmű, hogy a Cyanide Studios Vérfocija is a személyes Hall of Fame listám csúcsán kapott helyet. Már említettem a cikkben, és már-már közhelyes ezzel zárni az ismertető, de mindazok, akik rajonganak a fantasy világért, a WarHammer univerzumért, az amerikai futballért, és úgy érzik, hogy bejönne nekik a sportág mókás és egyben brutális paródiája, szeretik a tiszta taktikát és stratégiát, a sportjátékokat, azok ne habozzanak. A Blood Bowl itthon magyar nyelven szerezhető be a legtöbb áruházban és online boltban. Bár tudom, a játék valójában „csak” egy átirat, egy asztali játék digitális portolása, mégis azt kell mondjam, egy igazi gyöngyszem született a franciák keze alatt ebben a felhígult, ötlettelen és szürke játékvilágban. Ha valamit kihagytam volna, csak azért van, mert fújt a bíró. Kirúgás, kezdődik a második félidő, s ott a helyem a lelátón! Chaaaarge!
—Somesz—
Cím: Blood Bowl
Fejlesztő: Cyanide Studios
Kiadó: Focus Home Interactive
Honlap: http://www.bloodbowl-game.com/
Stílus: körökre osztott stratégia, sport
Ami tetszett:
nagyszerű hangulat
izgalmas játékmenet
Living Rulebook szabálykönyv
szép és jól konfigurálható grafika
Ami nem tetszett:
olykor igazságtalannak tűnő hendikep-rendszer
kevsé zene és kommentátori duma
No comments
Trackbacks/Pingbacks