2014. jan. 12.

A 2001-ben megjelent fantasy hack’n’slash játék ma már klasszikusnak számít. Az akkor csúcs grafika sokakat magával ragadott. Az egyedi hangulatot és játékélményt amit a Severance nyújtott, mai meglátásom szerint kevés más produktum képes átadni. Ez a rövid írásom 2005-ből való, (ezért is ez a rövidke terjedelem) mikor a Bestsellers sorozat kiadásában vettem meg közös csomagban a Colin McRae 2 és az Insane nevű játékokkal. Mint nagy „sebességőrült”, csak legyintettem a borítón látható képernyőképekre, amelyeket a Severance-ból fényképeztek ki, és azt mondtam magamban, miért ne, elfér a polcon, a szoftvercsomagot meg úgyis csak a két autóversenyért vettem meg. Nos, ez a hozzáállásom hamar megváltozott. Ezzel a játékkal kezdtem a telepítést, s bizony Colin bácsi ott maradt a polcon a nyár végéig, amíg végig nem vittem a Severance-t. Sokan mondták már, hogy horror-fantasy FPS-sel ne játssz egyedül, mert könnyen megütheted a bokád. Ez így is volt, a hanghatásoknak és a vizuális hatásoknak köszönhetően ijedtemben gyakran belerúgtam a számítógépasztal lábába, vagy éppen egy dohos kriptában mászkálva azon vettem észre magam, hogy jobb kezemben majd szétpattan az egér a szorításomtól. De ne menjünk ennyire előre! A Severance: Blade of Darkness jókora 18+ karikával került a boltok polcaira utalván a félelemkeltésre, a vérre és az agresszióra. A besorolás megállja helyét, habár a mai grafikai megjelenésekhez hasonlítva már kevésbé tűnhetnek félelmetesnek a játék bizonyos jelenetei. Egy belső (vagy hátsó, tetszés szerint változtatható) nézetes akció-fantasyról van szó, melynek lényege, hogy több pályán, temérdek ellenségen, csapdákon átverekedve eljussunk végül a főgonoszhoz, és jó harcoshoz híven, megmentsük tőle a világot. Szabvány fantasy sztoriról és megjelenésről van szó, viszont maga a világ és a történet hangulata könnyen elvarázsolja az embert. Négy karakter közül választhatunk. Van egy törpe, egy barbár, egy lovag és egy elfszerü amazon. Látható, hogy mind a négyen más faj képviselői, tehát mind a négyen különböző harcmodorban jártasak, eltérő fegyvereket forgatnak. A játék során fejlődnek, egyre több új és látványos kombót tanulhatunk be, új fegyverekre és páncélokra tehetünk szert. Rendkívül élethű párbajokat vívhatunk orkokkal, csontvázakkal, zombikkal, trollokkal és gólemekkel. (Megj.: az Oblivion harcrendszere is elbújhat mögötte) A helyszínek változatosak, mind sajátos atmoszférával rendelkezik, és a készítők odafigyeltek a kisebb részletekre. Természetesen könnyen felfedezhető, honnan merítettek ötleteket a level-designerek, hiszen indiai stílusú templomoktól...

Isten megteremté az embert. Az ember megteremté…  Hallott már valaki a zseniális Philip K. Dickről? Esetleg Ridley Scottról? Ha igen, azt is tudjátok, mi köti össze ezeket az alkotókat? Nos, ha nem, az alábbiakban orvosoljuk ezt a problémát. A Blade Runner (BR) klasszikus kalandjáték, de a teljes megértéséhez érdemes kicsit visszaugrani az időben és utánanézni a játék alapját képező, sötét disztópiának, amely olyan írókat inspirált, mint Wiliam Gibson, vagy olyan filmeket, mint A Mátrix. Az első kérdésre adható válaszért egészen 1928-ig kell visszasietnünk az időben; ekkor született meg a 20. század egyik legmeghatározóbb sci-fi írója, Philip K. Dick. Mivel elsősorban nem az ő életműve a téma, elég pár remekművet említünk tőle: Időugrás a Marson, Ember a Fellegvárban, Palmer Eldrich három stigmája, Kamera által homályosan. Ez utóbbiból azonos című film készült, de az ő regénye nyomán született meg a Különvélemény, az Emlékmás, az Imposztor és az Elhagyott bolygó is. Amennyiszer a mester műveit filmen vagy egyéb módon feldolgozták, biztos, hogy kihagytam néhány említésre méltó alkotást. Számunkra fontosabb az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regény. Ha nem ismerted még, most biztos vágtál egy értetlen grimaszt – ebből készült a Star Wars után minden idők legsikeresebb sci-fi filmalkotása, a cyberpunk-noir Szárnyas fejvadász (Blade Runner, 1982). Bár a bemutatót már nem érte meg, Dick mester NAGYON elégedetlen volt Ridley Scott nyers változatával. Főként a kihagyások zavarták; Scott kivette a sztoriból a vallásos szektamániát, a robotállatokat, meg úgy egészében véve a 3. Világháborút és hatásait. Tehát itt jön képbe a feltörekvő, fiatal rendező, Ridley Scott. Az idő: 1982, a helyszín természetesen Amerika. A film osztatlan sikert aratott mind a nézők, mind pedig a kritikusok körében. Kétségekkel telt jövőképet tár elénk, nyomasztó képet nyújt, közben valahogy mégis bekebelez az ellenállhatatlan noir életérzés. Pedig nem a sztori a legerősebb eleme; az csak egy rejtélyes nyomozás egy életunt androidvadász főszereplésével, 2019 Los Angelesének sötét utcáin. A Blade Runner játék a filmre alapoz, így a történet a közeli jövőben, 2019-ben játszódik. Ma már látjuk, hogy ez a világ nem fog eljönni ilyen rövid időn belül, de ne feledjük, hogy a film közel harminc éves. Az emberiség marsi kolóniákat létesített, az ottani munkára azonban android munkásokat gyártottak. A mesterséges emberek majd mindenre képesek,...