Play harder

Damnation — Hanyag gőzpunkok

damnation02Az igazi vertikális akciójáték, hirdeti magáról a Blue Omega Damnation c. játéka. Megmondom őszintén, megmosolyogtam ezt a típus-meghatározást, mert annyira nevetségesen hangzott, sokáig tűnődtem is, hogy hogyan is lehet ilyen bugyuta jelzővel illetni egy játékot, mígnem szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy bizony a régmúlt kilencvenes évek legtöbb 2d platform játéka sem volt más, mint egy-egy vertikális akciójáték. 3D híján 2D környezetben ugráltunk platformokról – platformokra, és közben beleeresztettünk pár sorozatot az utunkba álló ellenségekbe. A számítástechnika fejlődésével megjelent a 3D ábrázolás, s az egykor népszerű műfajnak egy egészen új ösvényt kellett megtisztítania és bejárnia ahhoz, hogy ebben az új, csilli-villi játékvilágban is teljes értékű maradhasson. Ez a nagyoknak sikerült is, elég csak megemlíteni a Prince of Persia sorozatot, vagy az év elején megjelent Mirror’s Edgeet. A platformjáték tovább élt, és virul ma is, nem is kicsi rajongói táborral a háttérben.

Azt viszont kevesen gondoltuk volna, hogy néhány félamatőr/félprofi játékfejlesztő újragondolja a platform és akció elemeket egy kétségkívül látványos és egyedi világban, a gőzpunkban. Így született meg a Damnation, melyet eredetileg az Epic Games által megrendezett Unreal Engine versenyre készítettek el a lelkes amatőrök. A verseny nevéből már könnyű következtetni, hogy a nevezőknek bizony az Epic legendás motorjára, az Unreal Engine 3-ra kellett valamit összedobniuk. A Damnationt megalkotó csapat a második helyen zárta a megmérettetést. Kuriózumszámba ment, hogy az UT3 motorra egy külső nézetes platform játékkal rukkoltak elő. Sajnos nem csak ez ment kuriózumszámba, de erről majd később. A játékban fantáziát látott a Codemasters, így a szárnyai alá vette a Damnation fejlesztőit, és utóbb a játék meg is jelent a boltokban.

damn01Bárki bármit mond, a játékok terén ma mostohagyermeknek számít a gőzpunk. Az elmúlt években kevés érdemleges alkotás jelent meg ilyen — kétségkívül bizarr — világképpel. Persze, rá lehet fogni néhány hatodrangú szerepjátékra vagy kalandjátékra, amelyben szerepel egy gőzmozdony, esetleg egy sörcsap, hogy na akkor ez gőzpunk, de érdemleges alkotás már nagyon régen nem látott napvilágot ebben a műfajban. Igazából ez vitt rá arra, hogy habozás nélkül megvegyem a Damnationt, azonkívül, hogy ki voltam éhezve egy jó kis akcióra.

Már az első képkockák láttán szembesültem vele, hogy ez nem egy nosztalgikus steampunk buli lesz, hanem a western poszt-apokaliptikus fajta. A történet szerint valahol az 1800-as évek végén járunk az Egyesült Államokban, egy olyan alternatív múltban, ahol még mindig nem ért véget a polgárháború. Az állandó hadakozásnak köszönhetően hatalmas vállalatbirodalmak épültek ki, amelyek egytől-egyig az indusztriális környezetromboló utat járván pénzelték a háborút, mi több, egyre merészebb és bizarrabb gőzjárművekkel és pusztító fegyverekkel látták el a katonákat. A háború totális pusztulásba taszította Amerikát, és az egész vérengzésből egy mamutvállalat, a Prescott Standard Industries került ki győztesen. A pusztító erejű gőzrobotokon kívül a Lord Prescott vezette bagázs egy egészen új fegyverrel is meglepte az ellenük harcoló feleket, ez pedig egy olyan szérum volt, amelyet híveinek és uralma alá hajtott népek gyermekeinek beadva fájdalmat nem ismerő, már-már agyhalott, félember, legyőzhetetlen katonákká változtatta őket. A P.S.I.-vel szembeszállók gerillaharcra kényszerültek. Az egykori tábornok, Rourke áll a gerillák élére, és ő az avatárunk is.

damn00A játék összesen hat fejezetből áll, azon belül több pályából, és itt az első pozitívum. Ugyanis a pályák egészen szépre, ötletesre és változatosra sikerültek. Az elpusztított Földön ugyanis a P.S.I. mérhetetlen nyersanyagfüggősége arra kényszeríttette a bányákat, hogy egyre mélyebbre ássanak a hegyekben. Így igen látványos, mély tárnák és a rendszer élvezői által emelt hatalmas tornyok között vezet az utunk. Van itt kötélmászás, párkányokról való ugrándozás, létrák, rudak és egyéb nyalánkságok. Szerencsére a fejlesztők nem estek abba a hibába, mint sok más platformjáték esetében, hogy olykor baromi nehéz megtalálni a helyes utat. A játékban ugyan sem nyíl, sem apróbb jelölés nem segíti a tájékozódást, mégis egyértelmű és könnyen felderíthetőek a helyes útvonalak. Ez alapján viszont többen is gondolhatjátok, hogy egy idő után monotonná válhat az ugrándozás és a mászkálás. Igen, úgy az ötödik fejezetre lehet, de a fejlesztőcsapat nem volt rest betenni a játékba néhány fejtörőt sem. Na, nem kell ötvenperces sudokura gondolni, csupán néhány mozgatható, kötélről lelőhető pályaelemmel kell megoldanunk egy-egy továbbjutást. Ezek az apró részletek ha egy kicsit is, de kivédik az ugrándozással töltött, hosszas játékórák rutinszerűségét. Nekem személy szerint tetszett a pályatervezés.

Damnation_scr003A Damnationben lehetőségünk van járművek vezetésére is. Vannak átvezető pályák, amelyeken többnyire három- vagy kétkerekű „gőzmutálódott” motorokkal kell száguldoznunk. Itt a fejlesztőknek sajnos nem sikerült eltalálniuk a kameranézetet. Sok esetben lehetetlenül a motor mögüli szemszögből kell irányítanunk a járművet, így egy beláthatatlan kanyarban, ha nem figyelünk, könnyen a szakadékban végezhetjük. Ez egyébként is egy olyan feature, amivel én sem nagyon tudtam mit kezdeni. Motorozzunk? Jó, de minek? Ja, hogy ilyen is legyen benne… értem. Itt érződött először egy picit, hogy a lelkes amatőrök mindenképp szerették volna beleerőltetni a játékba a járművezetést, ami nem is lett volna gond, de valahogy nem az igazi. Nem viszi előre a történetet, a cselekményt, nem érzed azt, hogy na ez a motor ment ki engem a balhéból. Ha már járművezetés, akkor annak legyen valami célja is, ne csak egy interaktív átvezető videó legyen két pálya között.

damnation05Ennyit a vertikális ugrándozásról és a horizontális motorozásról. Jöhet a harc! Természetesen Rourke százados nem egyedül hajtja végre a gerilla akciókat. A történet függvényében mindig van egy, esetleg két társunk. A mexikói „trónörökös” Zagato, az indián lány Yakecan, akinek látnok bátyát Prescott rabolta el, törzsét pedig lemészárolták, a tudós Winslow, aki nem így álmodta meg a gőzforradalmat, ahogy az végbement, és végül az ő lánya, Jacquilen. Kísérőkre pedig tényleg szüksége van Rourke-nak, hiszen a tűzharcok során hasznos fedezőtüzet biztosíthatnak neki, amíg ő a falakon ugrál, de sajnos társaink nem elég okosak egy jó tűzharchoz. A mesterséges intelligenciájuk hagy némi kívánnivalót maga után. Gyakran előfordul, hogy elmebetegként szaladnak be a legdurvább tűzharc kellős közepébe, aztán csodálkoznak, hogy három lövés után annyi volt. Ilyenkor nekünk kell őket feltámasztanunk. Szerencsére a sztori elején, az indián látnoktól kapott képességünknek köszönhetően ezt távolról is kivitelezhetjük. Sőt, ezzel a képességgel a falakon is átláthatunk, ezzel bemérve a lehetséges ellenséges katonákat.

Alapvetően a fedezékharc a nyerő. S itt érződik leginkább a western érzés, hiszen lepukkant deszkaházak ablakai mögül, meredek háztetőkről szórhatjuk az ólmot a P.S.I. katonáira. A fegyverpaletta pedig egész szép. Felettébb érdekes pisztolyokba és puskákba futhatunk bele, de a játék elején összeszedett fegyvereket nem érdemes sűrűn cserélgetni. Összesen három fegyver lehet nálunk, két kétkezes és egy maroklőfegyver. Ha van mesterlövész puskánk, attól semmi esetre se váljunk meg, mert kifejezetten hasznos és egyben élvezetes is egyenként távolról levadászni a mit sem sejtő ellenfeleket. Ugyanígy érdemes megtartanunk a dobtáras gépfegyvert is, mert bármikor, közelebbi harcok esetén is jól jöhet. A pisztolyból pedig a colt a legbiztosabb, pontos és hatásos. Sokan panaszkodtak, hogy milyen nehéz célozni, nem védeni akarom a játékot, mert nincs miért, de ha megnéztétek közelebbről azokat a fegyvereket, ne csodálkozzatok rajta, hogy nehéz a célzás. A gőzpunk soha nem az ergonómiáról szólt. 😀

Screenshot_01_resizeA társaink intelligenciájáról már szóltam, sajnos az ellenséges egységek sem éppen nagy taktikusok. Nem egyszer történt meg velem, hogy felmásztam egy erkélyen, amelyen háttal állt egy katona. Úgy látszik a szérumtól megsüketülhetett, de közvetlen közelről simán beleeresztettem egy sorozatot, és még akkor sem fordult felém. Ritka jelenség ez, de megtörtént. Ha már a Codemasters felkarolta a srácokat, rá is koppinthatott volna a fejükre, hogy az ilyen egetverő hibákat orvosolják, mielőtt lemezre kerül a program. Ettől függetlenül esetenként kifejezetten élvezetes tűzharcokban is részt vehetünk. Nem sok boss van, talán három, de az egyiket elég jól eltalálták. Valamikor a negyedik fejezet végén kell leszámolnunk Prescott „barátnőjével”, és ez bizony egy kemény mesterlövészharc. Csak lapulsz, próbálod kicselezni a több száz méterre megbúvó ellenséget, majd néhány jó ütemben leadott lövés, ugrás, lopakodás, és tiéd a győzelem. Kár, hogy a végső boss viszont véresen primitívre sikerült.

Összességében a platform és akció elemek korrekt egyvelegét kaptam a Damnation képében. Sajnos színészileg és dramaturgiailag lett még mit volna javítani a produkción, hiszen bizonyos történéseknél, amelyek nagyban befolyásolnák karakterünket, valami pofátlanul rövid és botrányosan megrendezett átvezető videóval kell szembesülnünk. Emiatt sokszor leül a játék, s érdektelenné válik. Szóval hiányzott a Damnationból az a plusz, amely a többi nagyobb játék mellé emelhette volna. Ezek mellett pedig ott vannak az olyan amatőr bugok, mint társaink egy helyben való forgolódása, oszlopnak rohanása, az esetenként sík hülye ellenfelek és… és a grafika.

Damnation_scr004Bár én így is megbékéltem a grafikai megjelenéssel, mert ha szebb lett volna, akkor sem kötött volna le se jobban se kevésbé, de jegyezzük meg, hogy az Unreal 3 motorra fejlesztett játékok legocsmánybbikát sikerült összehozniuk a Blue Omegánál. Ha csak visszagondolunk — az egyébként teljesen más stílust képviselő — Gears of War, Bioshock, Mass Effect, stb. játékokra, akkor elmondhatjuk, hogy a Damnation fejlesztői különdíjat érdemelnek az Epictől, mint a világ legrondább UE3-as játékáért.

Hangok tekintetében sem sikerült megfogniuk. A semmitmondó zene még hagyján, de a minket követő, velünk harcoló társak 3D hangzása elmaradt. Lehet, hogy én vagyok béna, de sehol sem találtam olyan opciót, amellyel ez beállítható lett volna. Meg különben is, egy 2009-es játékban ez legyen már alap, hogy a társaimat onnan hallom, ahol vannak! Így felettébb idegesítő volt, mikor Ramon Zagato a pálya másik feléről ordibál nekem, hogy hol vagyok már, és én közvetlen közelről hallom a hangját. No igen, és mindez nem érvényes az ellenfelekre, érdekes módon az ő csatakiáltásaik onnan szóltak, ahonnan azoknak szólnia kellett. A fejlesztők mentségére legyen szólva — már ha ez felmenti őket a hanyagság alól — hogy a fegyverek hangeffektjei kifejezetten egyedire és ütősre sikerültek.

damnation06Bár az utolsó bekezdésekben nekiestem a játéknak, mégis azt kell mondjam maximálisan élveztem a Damnationel eltöltött játékidőt. A kijátszás után megérdemli az egyébként bugyutának hangzó vertikális akciójáték jelzőt, és ha valamivel több energiát fordítottak volna rá a fejlesztők, simán az elsők között lenne. Ha ezt jelenti a jövőben a vertikális akciójáték, akkor állok elébe, és gőzpunk világképek esetén még inkább számot tarthatnak az érdeklődésemre. Bár kár álmodozni, a Damnation bukás volt, a fejlesztőket pedig már júliusban elküldték a Blue Omegától. Sajnálom, mert szerintem sokkal több rejlik ezekben a srácokban, és én szívesen látnék még tőlük új produkciókat. De ugye ehhez illett volna már a Damnation esetében is felkötni azt a bizonyost, ha már egyszer adott volt rá a lehetőség.

Somesz—

Damnation_coverCím: Damnation
Fejlesztő: Blue Omega
Kiadó: Codemasters
Honlap: http://www.damnationthegame.com/
Stílus: akció, platformer, TPS

Ami tetszett:
élvezetes, valódi kikapcsolódást nyújt

nincsenek eltúlzott, frusztráló pályák
steampunk-western környezet

Ami nem tetszett:
gyenge szinkron

gyenge zenék
garázsszagú, itt-ott félkésznek tűnik

5_3

No comments

Trackbacks/Pingbacks

  1. generic ventolin - generic ventolin Damnation — Hanyag gőzpunkok | GameDroid

Leave a Reply