2015. ápr. 8.

Ha nem lett volna George Orwell és az 1984, akkor sok másik műalkotás sem születhetett volna meg. Bradbury: Fahrenheit; Lem: Éden; Terry Gilliam: Brazil; David Bowie; Eurythmics – a teljesség igénye nélkül. Ja, és persze ott van még a Remember Me videojáték. Jean-Maxime Moris, a játék kreatív igazgatója elmondta egy interjúban, hogy eredetileg a globális felmelegedés témájával akartak foglalkozni egy tengerparti városban, de végül inkább (nem így fogalmazott, de akár ki is mondhatta volna) megújították a cyberpunk műfajt. Az 1980-as évek technológiai alapjaira született cyberpunkot nagyjából ráigazították a 2010-es viszonyokra. A stílusjegyek nagyon határozottak. Neo-Párizs akár Night City is lehetne az óriási holoreklámokkal, a térfigyelő drón kamerákkal, a kiber-rendfenntartókkal, és a vertikálisan megkülönböztethető társadalmi osztályokkal. Ezt a várost járhatjuk be egy meglehetősen lineáris történeten belül, és be kell valljam, hogy lenyűgözött. Nem csak a látványorgia, a tökéletesen felépített cyberpunk környezet, de minden más is, ami ezt erősíti. Folyamatosan kapod az információkat erről a szép, új világról, amelyben betiltották a lőfegyvereket, mamutcégek és „szabadon” választott diktátorok uralkodnak, a középosztály eltűnt, és az emlékek többet érnek az aranynál. Minden akció-kalandjáték három legfőbb eleme a hangulat, a játékmenet és a harc. A világképről nem szeretnék többet írni a fentieknél, úgyis csak áradozni tudok róla, mondhatni a hangulat erőfeszítés nélkül elviszi a hátán az egész játékot. Természetesen, a látványt gyönyörűen alátámasztja Olivier Deliviére hátborzongató zenéje, és egyetlen apró dizájnelemet sem éreztem oda nem illőnek. A legtöbb kritikát a játékmenet kapta. Elmondtak róla minden rosszat; a lineáris történet során elronthatatlan platformugrásokkal közlekedsz a harcterek között, ahol mindig többes számban jönnek az ellenfelek. Tényleg ez a baj? Hány ilyen játék van? Az, hogy nem kell nagy ügyesség a falmászáshoz, csak segít továbbhaladni a történetben. Nem fontos játékelem; számomra inkább az az idegesítő, amikor egy-egy nehéz ugrálós résszel megakasztanak a folyamatosságban, értelmetlenül növelik a játékidőt, és úgy érzem, hogy órák alatt alig haladtam egy kicsit a történetben. De mutatok egy másik nézőpontot: nem szokás kritizálni az akciójátékokban felbukkanó RPG-elemeket, sőt, ezek miatt szoktak szerepjátékoknak nevezni egyébként teljesen más műfajú játékokat (például az inkább taktikai kalandjáték Mass Effect 2-t, vagy a hack’n’slash Diablót). Ha ez teljesen elfogadott, akkor miért baj, ha egy történet- és világkép-központú kalandjátékban felbukkan néhány platformer elem? Nem várom...

2015. ápr. 5.

It may seem a bit irregular to write about a game pack for consoles on an overly PC-centered site, but there are ports and adaptations, so they are not too far from each other. I started as a PC-gamer,an I still avow myself one, but I never was stuffy enough to hate something just because… Well, you know your reasons. (Haters gonna hate anyway — Garcius) Even in my ancient PC-days certain console games piqued my interest, although I could only dream about them. Then came an age of ports (Resident Evil, Silent Hill, Metal Gear Solid, Final Fantasy 7-8), as well as the age of emulators. I would say there is no console emulator on PC I did not try. I grew up on classic PC games, but I was always seeking the extraordinary, and I was not interested only in PC games but Video Games in general, so I evidently got into the world of consoles too. To sum it up, I know almost everything from the ancients like C64, Amiga and Atari, through NES and N64 to PS2, Xbox360, PSP, Gameboy, DS, etc. Well, consoles was always ruled mostly by the Japanese game market with two main streams. There are the brain damaged stuffs made only for Japanese people, and it is not a shame that they rarely appear elsewhere than East. And there are the big shots made for a western audience, for example the rightly appreciated Metal Gear (Solid) series. When I tried Metal Gear Solid on PC (I played it through in 3 sessions), I decided I will never write console games off. Look, MGS1 was a console game, and it was ported to PC only because of its great success. This article gives an overview of a game pack that can force whole planetary systems to their knees. The Metal Gear Solid HD Collection contains three full game giants with more than 100 hours of gameplay in each of them. They are excessively meaty, and till now, they were not available for such console big boys as Xbox360 and PS3. But how this HD-thing made the grade? There were really screwed up setups like the Silent Hill...