Rendhagyó ismertető következik, már csak azért is, mert jómagam nem vagyok kifejezetten online játékos, most mégis egy masszívan többszereplős online játékról számolok be nektek. A francia Cyanide fejlesztőgárdához felemás érzések kötnek. Az idei évben nagyot alkottak a Blood Bowllal, persze az alapanyag adott volt az eredeti asztali játékból, de kár kötözködni. A Cyanide hű maradt a Blood Bowl társasjátékhoz és egy fantasztikus PC átiratot tett le az asztalra. Nálam év játéka, ennyi!
A WarHammer rögbin felbuzdulva kicsit mélyebbre ástam magam a Cyanide pincéiben, és be kellett látnom, hogy ha saját kútfőből dolgoznak a srácok már korántsem olyan izgalmas a portfólió. A nem hivatalos PC-s Blood Bowl előd, a Chaos League egy minden tekintetben gyötrelmes játék volt. Elsősorban maga a design volt az, amely gyomorforgatóra sikerült. A karikatúraszerű karakterekkel hamar átestek a ló túloldalára, mert inkább lett idétlen és gusztustalan, mint jópofa az ábrázolás. A két felsorolt játékon kívül tucatnyi menedzserjátékkal álltak már elő, de az ő nevükhöz fűződik a LOKI névre keresztelt akció szerepjáték is. Elmondhatjuk, hogy a Blood Bowlon kívül maradandót nem alkottak. 2009-ben viszont nem csak a Vérfocival foglalkoztak a Cyanide fejlesztői, a manapság oly divatos csapatalapú, ingyenes online játékok frontján is feltűnt a franciák zászlaja.
Mindenki majmolja a Team Fortress 2–t, nem egy stúdió állt már elő merész koppintásokkal. A recept egyszerű. Rajzolj karikatúraszerű, rajzfilmbe illő karaktereket, adj a kezükbe fegyvert, mázold be őket piros és kék színre, majd ereszd őket egymásnak. A Cyanide viszont szakított ezzel a majmolással, és alaposan megkavarta az alapfelállást. 2009 májusában megszületett a Dungeon Party névre keresztelt MMO.
Miután október utolsó hetében rám hárult a hírezés, így futottam bele ebbe a játékba. (Ó, igen, valaha még volt hírezés a GD-n — Garcius.) Volt valami varázsa a képeken feltűnő, parodizált fantasy karaktereknek, így letöltöttem, és be kell valljam, nem csalódtam a játékban. A Dungeon Party lényege, hogy maximum 5 vs. 5 fős csapatokkal kell kirámolnunk egy-egy komplexumot, legyen az Drakula gróf kastélya, szellemkastély, kalóztanya, egyiptomi királysír vagy éppen egy játékterem. A két csapat egymás ellen és gépvezérelt ellenfelek ellen harcolva igyekszik megkaparintani a pálya kincses ládáját, azután meglóg vele, és a kijelölt kijárathoz juttatva a kincset megnyerheti a meccset.
Természetesen a kincs megszerzése korántsem olyan egyszerű feladat. Minden játékos képességeire szükség lesz ahhoz, hogy sikeresen ellophassuk a ládát. Bizony a „Massively Multiplayer” jelző megállja a helyét. Egyedül vagy éppen rossz csapattagokkal, kevésbé változatos csapatfelállással szinte biztos, hogy három lépésnél többet képtelenek leszünk megtenni a szörnyektől, az ellenfél hőseitől, a csapdáktól és ajtóktól hemzsegő pályákon. Itt jut nagy szerep a játékban a választható karaktereknek, melyekből három ingyen használható, a többiért viszont fizetni kell. Ez senkit ne keserítsen el, ugyanis a három alapkaszt is bőven lefedi az igényeket. Minden karaktertípus saját jellemzőkkel rendelkezik, és minden kasztnak megvannak az egyedi képességei. A képességek varázslat formájában jelennek meg, és három osztályba sorolják őket. Sebző képességek, környezetet befolyásoló képességek, és egyéb finomságok, melyek ismerete és megfelelő használata könnyen a csapatunk javára döntheti a mérleg nyelvét.
A varázsló (Wizard) kevés életerővel rendelkezik, de rendkívül pusztító tud lenni, ha van, aki megvédi. Olyan varázslatokat ismer, mint a tűzgolyó, jégsebzés vagy éppen a lassítás, mellyel az ellenfeleket képes lelassítani. Ugyanígy képes a csapattársak gyógyítására, esetleg sebzésük növelésére is és rendelkezik területre ható varázslatokkal is. A hóhér (Executioner) a Dungeon Party nehézfiúja. Elsődleges feladata, hogy az ellenfelet aprítva utat vágjon csapattársainak a kincshez és védelmezze őket. Képességei is ennek vannak alárendelve, hiszen a pusztító erejű csapásokon kívül hatalmas ugrásával és becsapódásával képes elkábítani az ellenfeleket. De ugyanígy demoralizálni is tudja az ellenséget az „Anyád szakállas!” vagy éppen „Vérátok” varázslatával. A tolvaj (Thief) az igazi kincsvadász. Érdemes rábízni a kincs cipelését, hiszen lényegesen gyorsabb a többi kasztnál, és akár láthatatlanná is tud válni. A gyorsaságon kívül piszkos trükkökkel ruházható fel, például budipumpával magához ránthatja a már legyengülten menekülő ellenséget, majd belemártja mérgezett tőrét. Mint tolvaj, természetesen lopni is képes, így akár a kinccsel menekülő játékost is meglophatja.
A három fentebb felsorolt teremtményen kívül még négy karakterrel állhatunk neki a kincsvadászatnak, de ezekért már fizetni kell. Lehetünk bárd (Bard), amazon (Amazon), mérnök (Engineer) vagy éppen lovas nő (Horsewoman). Ez utóbbi a legbizarrabb kaszt, hiszen amolyan gyalog galopposan egy lófejjel (vagy bármi mással) ékesített seprűnyelet a lába közé véve oszthatja az ellent. A rövid felsorolás már érzékelteti, hogy egy jó társasági mókának lehetünk részesei, ha benevezünk egy Dungeon Partira. S az sem utolsó szempont, hogy a választott hősök teljes egészében testre szabhatóak. Természetesen az extra ruházatért és fegyverekért fizetni kell, de még így is rengeteg sablonból választhatunk, amelyeknek színösszeállítása teljesen ránk van bízva. Durván 40-50 játékossal találkoztam eddig, de még egyetlen egy egyforma karaktert sem találtam köztük. Az én árpádsávos hóhéromnak pedig csodájára jártak szerte gallföldön.
A játék saját jutalom- és titulusrendszerrel büszkélkedhet. Minden hősünkről áttekinthető statisztika készül, és különféle címeket oldhatunk fel a meccsek során. A címekből tetszés szerint választhatunk magunknak. Nagy jelentősége nincs a kiválasztott címnek, csupán jelzésértékű csapattársaink és ellenfeleink felé. Lehetünk egyszerű „Noob”-ok, de akár „Killer” címmel is büszkélkedhetünk. Győzelmekért kapunk némi virtuális pénzt, melyből különféle elixíreket és gyógyitalokat vásárolhatunk a Dungeon Party boltjában. Ez a pénznem viszont nem alkalmas más kasztok és kiegészítők letöltésére. Itt azért megjegyzem, hogy ezek a kiegészítők, legyen az fegyver vagy páncél nem befolyásolják karakterünk jellemzőit, csupán látványelemekként szolgálnak, tehát nem pay2win játékról van szó.
A kincsvadászat helyszínéül tucatnyi térkép szolgál, és többféle játékmód közül választhatunk. A klasszikus játékmódban egy kincsesláda áll a két csapat rendelkezésére, így egy ládáért kell megharcolni az ellenséges csapattal. A „Treasure love” opció használatakor viszont el kell nyernünk a kincsesláda kegyét is, és a láda idővel eldönti, hogy melyik csapatnak engedi magát felvenni. Ezt úgy érhetjük el, ha kinyírjuk a pálya boss szörnyét vagy minél több tagot a túlvilágra küldünk az ellenfél csapatából. Egy másik játékmódban viszont egyaránt van kék és piros láda is, így minden csapatnak jut egy külön kincsesláda. Természetesen, a kék csapat kiindulópontjára a pirosak ládáját dobja a gép, s ugyanez fordítva. Ebben a játékmódban egymást is jól meg lehet szívatni, mondjuk az ellenfél ládáját bedobni a pálya legbikább szörnyének ketrecébe stb. A meccs kezdetekor választhatunk varázslatokat és képességeket, melyeket a meccs során használni szeretnénk. Az ütközetek alatt tapasztalati pontokat gyűjthetünk, ezzel növelve a képességek számát és a varázslatok erejét. Rengeteg stratégiai és taktikai elem áll a rendelkezésünkre, ha már elég tapasztalt játékosok vagyunk, és megszoktuk a pörgős játékmenetet, mert bizony elsőre iszonyat gyors egy-egy meccs.
Egy online játék színvonalát nagyban meghatározza a játszó közönség. A Dungeon Partyban ez pedig hatványozottan igaz. Fogtam ki olyan szerencsétleneket, hogy össze-vissza rohangásztak a pályán, én pedig szinte magamra utalva voltam kénytelen felvenni a harcot a szemben álló csapattal. Mit ne mondjak, esélytelenül. A másik esetben volt, hogy csapattársam tévedésből többször küldött engem a másvilágra az ellenfél helyett, vagy éppen ott gyújtotta fel a padlót, ahol én is álltam. Szerencsére a játék „barát” funkciójának köszönhetően hamar kiszűrhető, hogy ki a kulturált, korrekt és ügyes játékos, így azért lehet jó partikat játszani. Bár hozzá kell szokni, hogy a társaság 90 százaléka francia, akikről közismert, hogy nem nagyon beszélnek más nyelven, vagy pedig nem hajlandóak. Ha jó pontot akarsz szerezni, köszönj Bonjourral a várószobában.
A játék legnagyobb hibája talán az optimalizálatlanság. Nem rendelkezik kimagasló grafikával, mégis borzalmas a gépigény. Az ajánlott konfigurációban ott figyel a kétmagos processzor és a 2Gb DDR memória. A minimum konfig megléte esetében kénytelenek leszünk kompromisszumokat kötni, alacsonyabb felbontás, kevésbé részletes textúrák és csillogásmentes felület. Pedig nem mondható nagy eresztésnek a grafika, rajzfilmszerű figurák 3D felülnézetben, zoomolható és forgatható kamerával. A kezelhetőség megszokható, bár hiányoltam belőle a karaktert követő kameranézetet, amely valljuk be, megkönnyebbítené a dolgunkat, hiszen nem nekünk kéne állandóan a középső egérgombot nyomva tartva forgatni a kamerát. Egyébiránt nem sok billentyűre van szükségünk. Bal egérgomb akció, jobb egérgomb mozgatás, a klaviatúra pedig a gyorsbillentyűket hivatott kezelni.
Vannak ugyan frusztráló és nehezen emészthető pályák, de idővel megbirkózunk velük. Az irányítás eleinte szintén idegesítő lehet, de a játékélményt nagyrészt a csapattársaink határozzák meg. Az egész karikatúraszerű rajzfilmgrafika pedig külön vonzereje a játéknak, és ezúttal egyáltalán nem érezzük a TF2 nyúlást. A Cyanide egy élvezetes csapatjátékot dobott össze a Blood Bowl árnyékában. Ki gondolta volna? A teljesen ingyenes program, véleményem szerint — és mint tudjátok nem vagyok nagy multimókás — egy próbát mindenképpen megér, sőt, kifejezetten élvezetes perceket nyújthat az online csapatjátékok szerelmeseinek. Meg különben is, poén!
—Somesz—
Cím: Dungeon Party
Fejlesztő: Cyanide
Kiadó: Focus Home Interactive
Honlap: http://www.dungeon-party.com/
Stílus: MMO, aréna
Ami tetszett:
jópofa grafika
élvezetes játékmenet
csapatjáték
a karakterek testreszabhatósága
Ami nem tetszett:
abszurd, magas gépigény
olykor idióta csapattársak, ez persze nem a játék hibája
kevés játékos
borzalmas kamerakezelés és alapértelmezett irányítás
No comments
Trackbacks/Pingbacks