Play harder

E.Y.E: Divine Cybermancy

Nehéz volt értékelőt írni erről a játékról. Az a helyzet, hogy nem sok ilyet találhatsz a piacon. Ez az a játék, amelyhez kell egyfajta személyiség, hogy kedveld, és még akkor is nehéz objektíven írni róla. Megvannak a maga hibái, nem is kevés, de igen egyedi, sikerrel próbál különbözni a mai zsáner-FPS játékoktól.

eye_03Egy ügynök szerepét veszed fel, aki az E.Y.E nevű harcos-szerzetes csoportnak dolgozik. Az E.Y.E elit csapata pedig egy nem túl fantáziadúsan Secreta Seetorum néven nevezett titkos társaság szárnyai alatt tevékenykedik, amely tervei szerint az emberi világokat vasmarokkal irányító, integalaktikus Szövetséget akarja megbuktatni. Sajnos az E.Y.E berkein belül is konfliktusok dúlnak két két párt, a Jian Shang Di és a Culter Dei között, és te ez utóbbihoz tartozol. Különös pszionikus hatalom, a Meta-Streumon Erő jelenik meg egyszerre minden emberi világon, és legborzalmasabb félelmeink formáját veszi fel.

Ez lenne a játék hivatalos története. Ha mélyebben belemerülsz, az Eredet című filméhez hasonló sztorit találsz, amelyben előbb-utóbb megkérdőjelezed, hogy mi valóságos és mi nem, ki a franc vagy te, és ami a legfontosabb: Mi a fene van? Jah, ez egy igen skizofrén játék nagyon kevés magyarázattal, és a párbeszédek szimplán csak röhejesek. Mivel ez a francia indie Streum on Studio játéka, el tudom képzelni, ahogy a fejlesztők görcsösen próbálják helyrerakni az angol mondatokat. A fordítás gyenge minősége miatt hamar szerencsének éreztem, hogy Garcius még nem játszott vele. Néha egyszerűen nem is érthető, hogy mi a fenéről beszélnek a karakterek, más párbeszédeknek pedig eleve semmi értelme.

Szerintem az emberek egy része egy másik hatalmas baklövés miatt is hátat fog fordítani ennek a játéknak; semmit sem magyaráznak meg rendesen. A fejlesztők keményen próbálkoztak, hogy ne kézen fogva vezessenek végig a történeten, ezért aztán semmit sem mondanak el abból, hogy hogyan csináld meg ezt vagy azt. Tekintve, hogy régivágású gamer vagyok, nekem a meredek tanulási ív nem jelentett problémát, de akinek nincs hozzá türelme, az meg fog kínlódni vele. A felhasználói felület a leghihetetlenebb módon borzalmas, és a hozzá tartozó tutorial annyira vacak, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem segít. (Ki a francnak kell egy tutorial szöveg, ami azt írja le, hogyan nyisd meg a tutorialt?) (Francia játék, és ez sokat elmond róla — Garcius)

eye_05Ugyanakkor, vannak benne jó részek, még ha nem is lehetünk elnézőek a hibákkal. Van fény a sötétben! A lövöldözés ténylegesen szórakoztató. Minden fegyver saját animációt és hangot kapott, amely utóbbiról megjegyezném, hogy tökéletes. Ráadásul minden fegyvernek egyéni hatása van. Soha nem untam meg a kis szikrákat, amelyek azt mutatták, hogy képen nyomtam egy ellenfelet.

A küldetések nagy terepeken kapnak helyet, így adott a lehetőség, hogy kedved szerint teljesítsd őket. Ellopakodhatsz az ellenfelek mellett, pszionikával olthatsz félelmet a szívükbe, vagy mondjuk meghekkelve magad mellé állíthatod őket. Ha egyik sem működik, akkor engedd szabadjára Damoklész (egy jó nagy kard) nyers erejét, vagy használd a rendelkezésedre álló gépezeteket és lőfegyvereket. 10 jártasság, 9 pszi képesség, 25 fegyver, 10 kiberképesség és egy rakás kibernetikus beültetés áll rendelkezésedre. Egyszerűen nem mondhatod, hogy nincs elég lehetőséged!

Ahogy említettem, a térképek igen nagyok, ráadásul érzed is, hogy tágas térben mozogsz. A Temple HQ-tól a New Eden Megapolis-ig minden terep hatalmas, és kedvemre való módon erősen cyberpunk beütésű, helyenként a Szárnyas Fejvadászra emlékeztetett. Nálam ez újabb jó pontot jelentett. A játékot Source engine hajtja, amit én szeretek ugyan, de tudom, hogy nem érdemes elvárni tőle a legújabb csilli-villi AAA grafikát. Félreértés ne essék, a tervezők erőfeszítéseinek köszönhetően az E.Y.E világa különös, érdekes, és néhol még gyönyörű is.

Ejtsünk néhány szót a játékmenetről is. Attól függően, hogy kit kérdezel, vagy azt mondják majd, hogy túl nehéz és idegőrlő, vagy azt, hogy az utóbbi évek legfeszesebb, leginkább adrenalindús, legérdekesebb és mindenképpen legszórakoztatóbb játéka. Szerintetek én melyiket válaszolnám?

Az ellenfelek erősítésként termelődnek újra, így aztán bárhonnan repülhetnek feléd töltények, ami mindig éberen tart. Az összecsapások izgalmasak, és ne lepődj meg, ha időnként bevégzed. De tudod mit? Amikor meghalsz, kómába esel, és a kibernetikus beültetéseidben lévő kemikáliák életben tartanak, így nem találkozol azokkal a halál miatti büntetésekkel sem, amelyeket más játékokból ismerünk. De — és mindig van egy „de” — ha túl gyakran esik kómába, a karaktered gyógyíthatatlan sérüléseket szenved, amelyek kihatnak a jártasságaidra. Ha rendszeressé válik a dolog, az kegyetlen hatással lesz a játékmenetre. Egyébként, ha már a sérülésekről van szó (amelyek bármely testtájon lehetnek), akkor érdemes egy kicsit építeni az alkímia jártasságodra, vagy kikutatni a gyógycsomagot (medkit), mert nincs regeneráció vagy elsősegélycsomag a földön. Ha rövid idő alatt túl sok sérülést szerzel vagy végignézed a társaid halálát, az mentális traumát okoz. Ezután a karaktered hangokat hall, hallucinál, vagy épp össze-vissza lövöldözni kezd félelmében, esetleg lebénul a rettegéstől és nem mozdul semerre. A karbantartási (maintenance) funkcióval helyrerakhatod ezt, ahogyan a törött és béna végtagokat is meggyógyíthatod.

A játékmechanizmus egészen éeye_08rdekes, és amit még nem említettem belőle, az a hekkelés. Ez egyfajta körrendszeres minijáték csíkokkal. Megszállhatod (átveheted a kiberagyak irányítását, láthatsz az illető szemével), meghekkelheted (kinyitod az ajtót, az ellenfeled melléd áll, stb.), elpusztíthatod (ez elég egyértelmű), vagy meglophatod (energiát lophatsz) a célpontot. Bármit választasz, több újabb lehetőséget kaphatsz, ami nem más, mint a sikeres hekkeléshez szükséges cselekedet lesz. Támadhatsz (elmaszkolod a vírusodat és az csökkenti az ellenfél támadáspontjait), szkennelhetsz (a vírusod csökkenti az ellenfeled pajzsának értékét), pajzsot emelhetsz (javítja a védelmedet), vagy túlcsordulást okozhatsz (ez erősíti a támadásodat, de rontja a védelmedet). Ez néha elég nehéz, és ha elszúrod a hekkelést, a célpontod visszacsap. Például ha megpróbálsz meghekkelni egy ajtót és nem jársz sikerrel, az ajtóban lévő program megölhet, megsebezhet, átveheti feletted az irányítást, vagy kiakasztja a kiberagyad. Ez az egész hekkelés elég régimódinak látszik, de nekem tetszett, hogy beépítették a műfajba.

Mindemellett új technológiákat kutathatsz ki. Ehhez aktatáskákat kell találnod, amelyek a halottaknál vannak néha, és tudósokat kell ráállítanod a kutatásra. Sok brouzouf (a játékbeli pénz) elmegy rá, attól függően, hogy hány tudóst akarsz dolgoztatni. Azt sohasem tudhatod előre, hogy mi lesz a kutatás eredménye, így feltalálhatnak neked olyasmit, ami a segítségedre lesz, növeli a jártasságaidat, vagy éppenséggel, néha olyasmit is találsz, aminek semmi haszna.

Már elég sok jót és rosszat mondtam a játékról. Attól tartok, az árnyas oldalon kell folytatnom. Míg a játékmenet szórakoztató, ugyanakkor erősen frusztráló is lehet, köszönhetően a különböző játékstílusok közti rossz egyensúlynak. A játék egyértelműen a fejjel a falnak és az akcióhős stílust részesíti előnyben. A lopakodás majdnem lehetetlen, tekintve, hogy az ellenfelek akkor is meglátnak 200 méterről, ha épp nem feléd néznek. Nem tudsz mögéjük lopakodni, mert mintha úgy lennének beállítva, hogy mindenképpen lássanak, ezért ha nincs semmilyen erre vonatkozó jártasságod, kibernetikus beültetésed és köpenyed, akkor semmire sem mégy a lopakodással.

eye_07Az ellenfelek folytonos újratermelődése is idegesítő néha, mivel még a nagy térképek túloldaláról is hallják a lövéseket, így rohannak feléd és előbb-utóbb oldalba vagy hátba kapnak. Ha nem csak rongyolsz előre, mint az utasításokat teljesítő katona, hanem óvatosabban haladsz, akkor ez is elég sokat levehet a szórakozásból. Ráadásul nincs kézi mentés; ez is olyan dolog, amit személy szerint rühellek. Oké, a fejlesztők mélyebb beleélési faktorra játszottak, bla-bla-bla, ne már! Nincs mentési lehetőség? Egy olyan játékban, ahol a halál gyakori vendég? A játék elmenti magát nagyjából 3 percenként, amikor megnövelsz egy jártasságot, szintlépéskor, stb. De ha például ötből négy küldetés teljesítése után valamiért ki kell lépned, akkor a folytatás azt jelenti, hogy újra végig kell csinálnod az összes feladatot.

Azonban a legidegesítőbb maga a betöltés. Mindig, amikor folytatni akarod a játékot, előbb egy álmot tölt be, amelyből egy kapun keresztül kijutva újabb töltés következik, és csak ezután folytathatod a játékot.

Ha az egyjátékos mód nem elég, akkor próbáld ki a multit, ahol kooperatív módban is teljesíthettek küldetéseket, vagy lejátszhatsz mellékküldetéseket összesen 2-30 társsal. Szerencsére az egyjátékos módból beviheted a karaktered az online játékba, természetesen minden szintjével és fejlődésével együtt.

Nagyon nehéz összefoglalni a véleményem, mert alapvetően élveztem a játékot, de egyetlen negatívum sem elég kicsi ahhoz, hogy ne vegyem számításba. Ez egy csiszolatlan gyémánt, egy nagyon-nagyon nyers darab, amelynek még sok csiszolásra van szüksége, mielőtt azzá a gyönyörű drágakővé válik, ami lenni akar és aminek lennie kellene. Mindazonáltal, vegyük számításba, hogy egy 10 fős indie csapat készítette a kiadók pénzügyi támogatása nélkül. Úgy vélem, egy ilyen kis csapattól nagy dolognak számít, hogy képesek voltak megalkotni az E.Y.E különös világát, amiért határozottan kijár a tisztelet és az elismerés — nem csak tőlünk, de más játékfejlesztőktől is. Ez egy különleges darab, mert az E.Y.E: Divine Cybermancy nem csak más akar lenni — ez valami MÁS, mint a megszokott lövöldék. Megteszi, amit más játékok nem mernek; egyedi ötleteket hoz be a zsánerbe és próbára is teszi őket. Lehet, hogy csak a fejlesztők voltak túl ambiciózusak és anélkül dobozoltak be egy rakás jó ötletet, hogy rendelkeztek volna a kidolgozásukhoz szükséges pénzügyi háttérrel és emberanyaggal.

Azonban, mindent egybevetve ki kell mondjam, hogy ez a játék nem való mindenkinek. Csak azoknak merem ajánlani, akik nem csak türelmesek, de elég nyitottak is ahhoz, hogy kipróbáljanak valami igazán újat. Akik formásra csiszolt AAA-címet akarnak, azoknak meg annyit mondok: Nem ezt a játékot keresitek.

Veritix

divine_cybermancy_box

Cím: E.Y.E.: Divine Cybermancy
Kiadó:
Streum on Studio
Fejlesztő: Streum on Studio
Honlap: http://eye.streumon-studio.com/
Stílus: FPS, akció-RPG

Ami tetszett:
friss, új ötletek
érdekes játékmenet

Ami kevésbé:
sok csiszolás kell még
borzalmas angol fordítás

5_3

No comments

Trackbacks/Pingbacks

  1. bahis siteleri - ...Trackback: More Informations on that topic [...]The whole glance of your web site is fantastic, let well as the content![...]
  2. bahis siteleri - ...[Trackback] [...]you made running a blog glance[...]

Leave a Reply