A GTA IV megölte a Rockstar Games-be vetett bizalmam, de azért még adtam nekik egy esélyt az L. A. Noire-ral. Nem bántam meg. A Noire esetében nagyon kevés negatív szó jut eszembe.
Ugyanis a Rockstar ezúttal továbblépett az eddigi stíluskeverésnél, és TPS-kaland-autós receptjét új magaslatra emelve ezúttal a médiumokat is vegyíti. Már a cím is sokat elárul: L. A., mint Los Angeles, és Noire, mint az a bizonyos film noir elnevezés a negyvenes évekből, amellyel a sötét hangvételű, morális kérdéseket is feszegető bűnügyi drámákat jellemzik.
Tehát már a cím alapján adott, hogy a játék Los Angelesben játszódik, feltehetőleg a negyvenes években, és erős kapcsolatban áll a film noirral. Mindehhez tegyük hozzá a GTA-sorozatból ismert játékmenetet és még némi pluszt; a lövöldözés és üldözés mellett nyomokat keresel és kihallgatásokat vezetsz le. E két utóbbi játékelem oly mértékben feldobja a már unásig ismert Rockstar-stílust, hogy könnyen megbocsátottam a repetitív jelleget.
Merthogy itt is van ismétlés — melyik játékban nincs? Nyomozót alakítasz, hát nosza helyszínelés, nyomkeresés, autózás, kihallgatás, lövöldözés, autós üldözés. Ezek az állandó játékelemek, csupán a sorrend változik, ami még nem lenne elég ahhoz, hogy a Noire ne legyen egysíkú. Azonban a fentebb említett médiumkeveréssel egy olyan játék született, amely inkább nevezhető interaktív filmsorozatnak, mintsem pusztán játéknak.
Keveredik itt a számítógépes játék a filmmel, nem is kevéssé. A tripla kerettel együtt több mint húsz történetet kapunk, amelyeket a játék film noir környezetben és eszközökkel mesél el; még át is kapcsolhatod a képet fekete-fehérbe, ha úgy autentikusabbnak érzed a hangulatot. Közben hamar azon kaphatod magad, hogy folyton-folyvást átvezető videókat nézel, és előbb-utóbb a mozi egybefolyik a játékkal.
Azonban ez nem jelenti azt, hogy a sztorivezetés teljes mértékben lineáris lenne. A Noire zsenialitása részben éppen itt mutatkozik meg; bár minden eset végén lecsuknak valakit, az odavezető úton egészen sok dolog függ tőled. Nem mindegy, mennyi nyomot találsz és mennyi információt húzol ki az áldozatok rokonaiból és az estek gyanúsítottjaiból. Sőt, esetenként több nagyon lehetséges elkövető közül választva kell kiszúrnod az igazi bűnöst.
Miközben egyre-másra vizsgálgatod a hullákat és a helyszíneket, kikérdezel ártatlanokat és bűnösöket, természetesen a főszereplő sem marad érintetlen. Ügyről-ügyre járva idővel felbukkan a film noir tipikus femme fatale karaktere, természetesen egy hűvös jazzénekesnő személyében, és akaratlanul tönkreteszi hősünk, Cole Phelps családi életét. Persze, a képlet nem ilyen egyszerű, van itt korrupció meg „magasabb körök” is, ami együtt igencsak robbanékony vegyületet alkot. A vége felé még robban is, majdnem mint egy atombomba, természetesen a város (még mindig Los Angeles) szélén.
Ám ez is csak egy bonyolult eset, egy lépcsőfok a bukásból a hősi státusz felé vezető úton. A Japánt megjárt katona, az ígéretes közrendőrből nyomozóvá avanzsált Phelps folyton darázsfészekbe nyúl, és előbb-utóbb a tartásán kívül mindenét elveszíti. Persze, nem akármilyen fából faragták, és küzd tovább, némi segítséggel sikerül lebuktatnia a főkolomposokat. A végét nem árulom el, csak azt, hogy keserű szájízzel álltam fel a számítógép mellől és még napokig nyomasztott a hangulat.
Ez a hangulat pedig mindent visz. A negyvenes évek végének művidám, atomtól rettegő zenéje, a régi autók, a tökéletesen kidolgozott karakterek (ebben a Rockstar mindig is erős volt), a valós (!!!) rádióadások 1947-ből, a modern és a régi között félúton vesztegelő város mind-mind tökéletesen támogatja a bűnügyi akció-thrillert. Meglepődtem, amikor felbukkant egy szám, amelyet a Fallout New Vegasból ismerek… de miért ne, hiszen a korszak ugyanaz, csak más nézőpontból látjuk.
A játéknak szintén erős oldala, hogy a világkép hihetetlenül változatos. A gyűjtögetőknek említem meg, hogy egy rakás rendőrjelvény, 13 újság és számos nevezetes helyszín felkutatása mellett összesen 95 autótípust lehet vezetni. És ez még nem minden; az utóbbi időben a játékfejlesztők jellegzetesen nem erőltetik meg magukat a karakterek változatossága terén, és ez a Noire-ra egyáltalán nem igaz. Ritkán találsz hasonló arcokat, ami nem csoda, hiszen 400 színészt alkalmaztak, köztük sorozat-arcokat is (pl.: Skipp Sudduth).
A sok színészre pedig azért volt szükség, mert a játék egy újabb zseniális elemét az arcok adják. A Team Bondi enyhén megalománnak tűnő alapítója, Brendan McNamara úgy vélte, a meglévő arcszkennelő technológiák neki nem elég jók, úgyhogy kidolgozták a MotionScant, amellyel napi 15 perc animációt készíthettek élő arcokról — referenciaképpen: ez az időtartam egyheti munkát szokott adni egy animátornak.
Tisztelem is ezért a Team Bondit, de egyébként meg kit érdekel. Az ínyenc játékos veleszületett bunkóságával jelentem ki, hogy úgyis a végeredményt ítélem meg, ezért az imént leírtak legfeljebb érdekességként jönnek számba. Az eredmény viszont tökéletes lett, gyakorlatilag az „ilyet még nem láttál” kategória, akár grimaszokkal és fintorokkal is megtűzdelve, amivel eddig nem igazán találkoztunk játékokban. Néha tényleg úgy éreztem, hogy nem vágójelentekkel teli játékkal játszom, hanem interaktív filmet nézek.
Ebből a sok dicséretből könnyen úgy tűnhet, hogy a játék tökéletes. Nos, ragyogó, zseniális és újszerű, de korántsem tökéletes. Nem a rendszeresen előbújó beakadás-bug a probléma, mert csak előrántod a jegyzetfüzetet, és máris megszűnt. Nem is a hol pofonegyszerű, hol embertelenül nehéz feladatok kiegyensúlyozatlansága az igazán zavaró, hiszen ilyen az élet; hol egyszerűbb, hol bonyolultabb. Nem is a régóta használt GTA-sablon az idegesítő.
Hanem az, hogy ennyi befektetett pénz, idő, és nem utolsó sorban, kreativitás után a sztoriból totálisan kimaradt a tipikus noire karakter, a femme fatale szerepének kifejtése. A felvezetés megvan, a következményeket is részletesen bemutatják, épp csak minden más hiányzik, aminek a kettő között kellene lennie. Ez olyan dramaturgiai hiba, ami egy ennyire profi projekt esetében megengedhetetlen. Szerencsére minden más annyira jó, hogy szemet hunyok a dolog felett.
—Garcius—
Cím: L.A. Noir
Kiadó: Rockstar Games
Fejlesztő: Team Bondi, Rockstar Leads
Honlap: http://www.rockstargames.com/lanoire/
Stílus: bűnügyi, noir, akció, filmjáték
Ami tetszett:
Los Angeles
noir hangulat
arcok
történetek
nyomozás
Ami nem:
picit hiányos kerettörténet
No comments
Trackbacks/Pingbacks