Azok mi vagyunk, legalábbis ha elkezdünk játszani a Steam-exkluzív zombiírtó őrülettel, a független DiezelPower Nation Red játékával. Igen, ez a játék több mint egy casual ökörködés, véleményem szerint hosszú távon erős agykárosító hatásai lehetnek. Ettől függetlenül egy baromi élvezetes mókáról van szó.
Kezdjük a játék alaptörténetével, melynek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy élvezni tudjuk a zombivadászatot. Szóval… itt a vége, fuss el véle. Na jó, nem gonoszkodunk, de valóban, kit érdekel az a kétsoros történet, hogy 1977–ben zombik szálltak meg egy arizoniai kisvárost, majd a hatóságok nagy nehezen visszaszorították őket, és mikor 30 év elteltével minden nyugisnak tűnt a vidéken, egy kamionos belefut egy több ezer fős zombisorfalba az arizoniai országúton, a zombik pedig láncfűrésszel, uzival és egyéb finomságokkal felszerelkezve nekirontanak szegény sofőrünknek.
A Nation Red egy iszonyatosan felpörgetett aréna harc, melynek keretein belül egymagunk vagyunk kénytelenek szembeszállni több száz ránk rontó zombival, mindezt felülnézetben. Egyszerűnek tűnik, de azonkívül, hogy egerész kezünk hamar bedurranhat, egy minimális agymunka és taktikai érzék sem árt a sikeres akcióhoz. A minket bekerítő zombik kiirtásához tucatnyi fegyver és power-up áll rendelkezésünkre, melyeket a gép időnként ledob a pályára. Tényleg széles a választék, ugyanis lángszórótól a Magnumon, furkósboton és különféle puskákon keresztül az AK47–ig rengeteg típus szedhető fel. Egyszerre persze csak egyet használhatunk, és amelyik tetszik, de nem szeretnénk lecserélni, azt akár rögzíthetjük is. Fantasztikus látvány, mikor a gépágyúnk sorozata nyomán egyszerre 10–20 zombi terül el a képernyőn hatalmas vérfoltokat és cafatokat hagyva maga után. Egyszerű, mint a favágás. A power-upok pedig olyan felszedhető cuccok, mint az önműködő gépágyú, turbina, láthatatlanság, stb, melyek azonnal működésbe lépnek, de csak egy meghatározott ideig üzemelnek.
A minimális taktikai érzék ahhoz kell, hogy jól válasszuk meg a szintlépéskor választható képességeinket. Idővel rájövünk, hogy a puszta fegyver nem sokáig véd meg minket a hordákkal szemben, így bizonyos számú zombi likvidálása után szintet lépünk, majd választhatunk a rendelkezésre álló képességek közül, melyek néhány kivételével végig aktívak maradnak egészen halálunkig. Ilyen fejlesztések lehetnek a regenerálódás, teleportálás, gyorsabb tüzelés, aknatelepítés, stb. Ezek a fejlesztések pedig az újabb szintlépésekkor továbbfejleszthetők. Nagyon sok beteg dolog történhet a képernyőn. Mondjuk aktiváltam a pályán egy Rammert (légkalapács, csak nem törni, hanem útfelületet paskolni szoktak vele), amely magához vonzza a zombikat, majd közéjük dobok egy gránátot, placcs! Fantasztikus! De még frankóbb, mikor aktiválok egy turbinát, ami távol tartja a zombikat, viszont mivel megszereztem a turbina továbbfejlesztését húsdarálóvá, így a légcsavarra szerelt kések cafatokká tépik a közeledő zombikat. Eszméletlen! A háttérben pedig ott üvölt a jó kis industrial metal.
Ami tovább színesíti a játékmenetet, az a zombik változatossága. Ugyanis nem holmi tucatzombikkal van dolgunk. A slepp többnyire hétköznapi ruhákban flangál, van köztük dagadt, négykézláb osonó vízvezeték szerelő, magára dinamitot akasztó zsírbüfé és baromi fürge fiatalos zombi is, amelyből ha öt nyakon csíp, csúnyán elpüföl. A falkát többnyire valami extrém zombi vezeti, ő a boss, aki saját életerőcsíkkal rendelkezik, megöléséért pedig több pont, esetenként valami extra power-up jár. Csak ízelítőnek, van, amelyik láncfűrésszel nyomul, van melyik gránátokat dobál, s olyan is van, amelyik uzival mutatja a helyes irányt.
Bár az egész nem több totál agyatlan lövöldözésnél, mégis több játékmódot beletuszkoltak a Nation Redbe. A sztori mód igazából az oktató rész, mikor megismerkedhetünk az összes zombitípussal. A free play, mint neve is jelzi, szabad játék. Addig játszunk, míg ki nem nyúlunk. A barricade játékmódban bázisunkat kell megvédenünk a hordától, a survivor módban pedig minél tovább kell életben maradnunk. Ilyenkor nincsenek plusz fegyverek, csak egy AK-47–es. Ezeken a módozatokon kívül azt is beállíthatjuk, hogy a szintlépések során választható fejlesztések úgymond logikusan kövessék egymást (taktikus mód), vagy véletlenszerűen ömlesztve kapjuk a fejlesztéseket.
A játék nagyjából ennyi. A leölt zombikért pontot kapunk, 52 Steam achivement vár feloldásra és szépen haladhatunk felfelé a ranglétrán. Ha jobban belegondolok, elég nagy retardált barmok lehetnek azok, akik úgy a világ első száz helyén osztoznak és az utolsó 10 achivementre hajtanak. Ők tényleg inkább lőjék fejbe magukat. (Persze csak azért, hogy nekem is legyen esélyem.) Igen, sajnos-nem sajnos, a Nation Redben nagyon benne van ez a „Á, még egy menetet!” feeling, ezért is hajaz nagyon egy 90–es évekbeli játéktermi bohóckodásra. De kérdem én, ez gond? Nem! Ez a játék erről szól, egy hasonlóan őrült alkalmi ökörködés, mint a Zombie Driver, annyi különbséggel, hogy ennek ugyan tényleg semmi sztorija, viszont maga a játékmenet elképesztő adrenalinbomba. Ha pedig megunnánk az egyedüllétet, és van egy szabad kontrollerünk, akkor akár helyi coopban is darálhatjuk a zombikat. Ez még jobb buli lehet!
—Somesz—
Cím: Nation Red
Fejlesztő: DiezelPower
Kiadó: DiezelPower
Honlap: http://www.nation-red.com/
Stílus: akció, casual, indie
Ami tetszett:
adrenalin-bomba
pörgős akció
látványos
Ami nem tetszett:
néha iszonyat nehéz
a képernyő széléről támadó zombik
az uzis zombi a legszemetebb
No comments
Trackbacks/Pingbacks