Play harder

Penumbra: Black Plague

Vannak játékok, melyekre azt mondják, megérik a pénzüket, érdemes megvenni. Nos, a Frictional Games üdvöskéje a Penumbra sorozat következő tagja, a Black Plague pontosan ebbe a kategóriába tartozik.

Penumbra_02Főleg hogyha a teljes egészében magyar nyelvű verziót vesszük meg a játékból, ami azt jelenti, hogy nem csak a menü és a kezelőfelület lesz magyar nyelvű, hanem a szinkronhangok is, köszönhetően a CD Projektnek. A Penumbra első része is igen jól sikerült, és ekkor még enyhén fogalmaztam, ráadásul viszonylag nagy sikert aratott, pedig különösebb hype nélkül került a boltok polcaira. Ugyan kissé kétes fogadtatásban részesült, mégis inkább a pozitív hangok voltak túlnyomó többségben. No, a második rész majd’ minden tekintetben übereli az elsőt. Most megpróbálom egy kicsit górcső alá venni a gamát és lássuk miben is áll ez a játék, mit sikerült jól megvalósítani, és mi az amit újfent nem sikerült kijavítani…

Nem (?) jutunk egyről a kettőre

A játékra a rendkívül élethű fizika, a mostani korhoz viszonyított- elfogadható grafikai engine, és a megannyi nehéz fejtörő jellemző. Az első részben már megismerkedhettünk a játék fizikai valójával, vagyis szembesülhettünk azzal, hogy a 4 svéd egyetemista srác milyen profi munkát is végzett a fizika tekintetében, hiszen minden tárgy úgy tört, esett, robbant mint a való életben. Nos, a Black Plague-ban sincsen ez másképpen, és a fejlesztők visszanyúltak a „régi” recepthez, ami talán nem túlzás azt mondani, a játék és így a sorozat védjegyévé is vált. Sajnos úgy tűnik az is kezd a sorozat védjegyévé válni, hogy a fejlesztők nem túl hosszú játékidőt biztosítanak a gamereknek.

A másik kissé kifogásolt pont a grafika, ami ebben a részben sem veri oda meg vissza a Crysis-t és elsőre kicsit talán bántó lehet, hogy még 1280×1024-en sem olyannyira kimondottan szép a játék, de azt gondolom és tapasztaltam is, hogy a játékélményből nem von le semmit, és kis idő múltán már oda sem fogunk figyelni erre a kis apróságra. Ami még megint könnyet csalt a szemembe, az a karakterek kidolgozása, és a karakteranimáció volt. Sajnálatos és érthetetlen módon ezen megint nem javítottak és van, hogy inkább vicces, megmosolyogtató egy szörny, mint ijesztő. Ugyan nem ez a jellemző, de előfordulhat. No, most hogy kicsit bántottam a játékot, igyekszem elsorolni a pozitívumokat is, hiszen ilyet is találunk bőséggel!

penumbra 04Kimegyek az ajtón… de hogyan is?

Aki játszott az első résszel, annak biztosan volt olyan érzése, hogy lesz folytatás, hiszen nyitva hagyták a sztorit a fejlesztőbácsik, így tehát a második rész pontosan ott kezdődik, ahol az első résznek vége szakadt. Dióhéjban álljon itt egy kis ismertető, de vigyázat, spoilerveszély áll fenn, tehát aki most kezdené a játékot, az ugorja át a bekezdést!

Leütve, fejfájósan, egy cellában találjuk magunkat, ahonnan minél előbb ki szeretnénk szabadulni. Azonban már itt találkozhatunk a játék korántsem bugyuta elemével, a gondolkodós feladatokkal. Adva van egy ajtó, természetesen zárva, és nem tudunk mit kezdeni vele. A szobában levő szekrényben találunk egy pénzérmét, hát gyorsan zsebre vágjuk, hátha jó lesz valamire. A fémpolcot elhúzva megtaláljuk a szellőzőaknát, lecsavarozott fedéllel. Az asztalon levő satut elforgatjuk a kezünkkel, belehelyezzük a pénzérmét, majd kellő vastagságúra „dolgozzuk” és némi csavarozgatás után már szabad az út.

Sok játékkal ellentétben itt nem elég odaállni az ajtó és megnyomni egy billentyűt — ehelyett mindent saját kezűleg, mondjuk úgy, „manuálisan” kell végrehajtanunk. A kilincset az egerünkkel kell mozgásra bírni, stb. Igen, ez a Penumbra, ebben áll az a fene nagy fizika. A játék teli s teli van — mi több, nyugodtan mondhatjuk, hogy erre épül —, ilyen gondolkodtató részekkel, melyek megoldása nagyban növeli a játékélményt, és egy-egy feladat sikeres megoldása után az embert jó érzés tölti el, hogy megint sikerült túljutni egy akadályon (legalábbis nálam tutira bevált).

Egyébként bizonyos logikai feladatok esetében több lehetőségünk is van azok megoldására. Ilyen például, mikor egy italautomatával találjuk szemben magunkat, s hát közelebbről is megnézzük a gépet, hátha tudunk szerezni egy fincsi üdítőt. Mondanom sem kell, hiába nyomogatjuk a gépet, az nem fog kiadni nekünk semmit. Ilyenkor az előző szobából szervált pénzérmét bedobhatjuk és feláldozhatjuk ilyen célra, vagy éppenséggel az egyik földön heverő téglával addig ütjük a kis készséget, amíg az ki nem adja nekünk a kívánt italt.

penumbra 05Nem tudom mi ez a hely, de kiráz tőle a hideg”

Amitől az egész cucc nagyon jó és élvezetes, az a már-már megfoghatatlanul hátborzongató hangulat. A helyszínek, hangok kicsit — nem is kicsit — H. P. Lovercraft mestert idézik, és az ő általa megálmodott, sötét, horrorisztikus világot. Minden egyes léptünket valamilyen apró nesz, sejtelmes hang kíséri, az egyik szobából kaparászás zaja szűrődik ki, vagy egy másik szobába érve az ajtón tátongó lyukból kitekintve egy árnyat láthatunk elsuhanni. Nos, ezek a dolgok egytől-egyig gondoskodnak a megfelelő horror fíling érzetéről s ez a „szorongás”, ami elfogja a játékost az egész játékot végigkíséri. Az pedig már csak hab a tortán, mikor elsőre találkozunk egy — nevezzük most csak „idegennek” — lénnyel, no, ekkor biztos tele lesz barnával az a bizonyos gatya.

Elmesélek egy történetet, csak figyelj nagyon

Az első részhez hasonlóan itt is nyomozunk, pontosabban, még mindig ugyanazon az ügyön dolgozunk. S mindez történik a már ismert Penumbra köntösben, lőfegyver és eszetlen lövöldözés nélkül. Ugyan hősünk, Philip nem detektív vagy nyomozó, hanem csak egy egyszerű jóember, aki 30 éve halottnak hitt apjától kapott levele után indul őse megkeresésére, közben néha már-már Agatha Christie-t megszégyenítő módon göngyölíti fel az elvarratlan szálakat. A storytelling itt megítélésem szerint még jobb, mint az első részben.

Ahogyan haladunk szobáról-szobára, folyosóról-folyosóra (persze ezzel régen nem merül ki a helyszín) egyre több információt tudunk meg, pontosabban szólva összeszedjük őket. Amíg az első részben csak különféle papírosokat, dokumentumokat, adatokat gyűjtöttünk, és ezeket elolvasva jutottunk egyre előrébb a történetben, a Black Plague-ban lehetőségünk nyílik számítógépeket kezelni, irányítani, ami mindenképpen üdítő újdonság. Továbbá van olyan, hogy le kell játszanunk magnófelvételt vagy diavetítőn kell megnéznünk valamit. Különösebb spoiler nélkül csak annyit mondanék, hogy a történet végkifejlete — vagy legalábbis valami vége-féleség — is frappáns lett, jól sikerült. Annyiban tér el az első résztől, hogy a fejlesztők kivették a közelharcot. Nem fogunk itt már baltákkal, kalapácsokkal kutyák ellen harcolni és hasonlók. Úgy vélem, ez korántsem ártott a játéknak.

penumbra 09Na, mi van? Nem tudod mit csinálj, te majom!”

Mint korábban már említettem, én a teljes egészében magyar nyelvű verzióval játszottam, számomra így intenzívebb volt a játékélmény, és talán ezért is fogott meg annyira a Black Plague. Nyugodt szívvel kijelenthetem, a szinkron profi lett! Az „idegenek” hangja visszataszító és ijesztő. A „Menedék” nevű hely — ahol a játék nagy része játszódik — női hangja, melyet a falakon levő hangfalakból hallhatunk, tipikusan a kellemes, kissé gépies és határozott hang. Spoiler nélkül nem beszélhetek egy bizonyos valakinek a hangjáról, ha ezt a verziót veszitek meg, akkor úgyis halljátok majd. Talán a tudatalattink hangját találták el a legjobban. Kellően „erőltetett” ahhoz, hogy megértsük hősünk saját maga iránti utálatát, és kellően idegesítő ahhoz, hogy mi magunk is megutáljuk örökre ezt a hangot. Úgy gondolom ez a szinkron nagy pluszt tud adni a játéknak, de nyilvánvalóan az angol verzió játékosai sem maradnak le semmiről.

Summing up

Összességében úgy gondolom, a Penumbra: Black Plague nagyon színvonalas és élvezetes játék lett, egyedül csak a kicsit kopottas grafikai engine, és a rövid játékidő (a kijátszást követően előtűnő statisztika alapján sikerült 4h 39min alatt végeznem vele) von le valamelyest az értékéből. Ugyanakkor mindenképpen dicséretes, hogy 4 egyetemista srác ilyen jó kis horror flicket hozott össze, ezzel is megmutatva a nagyobb létszámú fejlesztőgárdáknak, hogy nem csak dollármilliókból lehet igényes játékot készíteni. A stílus kedvelőinek nyugodt szívvel ajánlom, no meg azoknak is, akik csak úgy vágynak pár óra izgalomra és borzalomra, ugyanis a Black Plague egészen biztosan odaszegezi a játékost a monitor elé.

—NoeL—

Penumbra_boxCím: Penumbra: Black Plague
Fejlesztő: Frictional Games
Kiadó: Paradox Interactive
Platform: PC
Stílus: túlélő horror

Ami tetszett:
hihetetlen félelmetes hangulat
remek világ, jó helyszínek
Story-telling
p
rofi szoba design

Ami nem tetszett:
sajnos rövidke
grafikai bugok

5_4

No comments

Trackbacks/Pingbacks

  1. bahis siteleri - ...For further Information click here [...]I am not positive where you are getting your info, however good topic.[...]
  2. careprost review - careprost review Penumbra: Black Plague | GameDroid
  3. http://cialistodo.com/ - http://cialistodo.com/ Penumbra: Black Plague | GameDroid

Leave a Reply