Egy újabb fantasy kaland-akciójáték. 2005 késő őszén akadtam rá a piros-fekete, elektronikus cikkeket forgalmazó boltban, ahol a reklám szerint muszáj vásárolnod, különben egy utolsó vesztes idióta vagy. Elsőre idegenkedtem a játéktól, látva a screenshotokat, amelyeken egy farmeres-pulóveres manusz pisztollyal a kezében, varázskarddal a hátán egy nagyra nőtt démonnal karöltve küzd különféle élőholt teremtmények ellen. Ki talál ki ilyen baromságot… gondoltam. Hogy kik? A csehek! A prágai központtal rendelkező Black Element Software pedig hamar bebizonyította, hogy korántsem olyan nagy baromság pisztollyal és karddal harcolni az „élettelenek” ellen. Egy nagyszerű, cseppnyi borzongással fűszerezett akció-kalandjáték született, amelynek hangulata és története könnyen magával ragadhatja az embert pár órára/napra.
A bevezető után nem nehéz kitalálni, hogy mi vagyunk azzal az említett pulóveres fickóval, aki valójában egy teljesen hétköznapi ember, bátyjával ellentétben, aki pedig szakmáját tekintve régész, és ezt a hivatását elég aktívan űzi. Itt kezdődnek a bonyodalmak; a tesóka kicsit túl mélyre ásott Rómában és a problémák leküzdéséhez öccse, azaz a mi segítségünket kéri.
Főhősük már érezhetett valamit, hiszen az intróban, miután elkezdjük a játékot, erősen forgolódik az ágyában. Ötletes megoldás, hogy a tutorialt a rémálom részeként játszhatjuk végig, ahol megtanulhatjuk hősünk irányítását és a teljes játék kezelését. A teljes intro a tutorial végén kezdődik, amikor felébredünk az ágyból és egy levelet találunk az asztalon a bátyótól. A tesó egy Rómában végzett ásatásról számol be, melyben megemlíti, hogy félelmetes dolgokat talált az altemplomban. Nem bírja egyedül felfogni a talált romok sugallta üzeneteket, és nagyon fél. Szeretné, ha csatlakoznánk hozzá, így küldött egy vonatjegyet is. Mi pedig nem akarjuk megvárakoztatni szeretett bátyánkat, és azonnal felszállunk az első vonatra. Ám Rómában kietlen utcák fogadnak minket, csak elkószált macskák keserves nyávogásait és az üresen tátongó állomás szemetét felkavaró szél zúgását hallhatjuk olykor. A megadott címen lévő szálloda is üres. Miután átkutattuk a szobáját, egy éles pisztolyhoz is hozzájuthatunk, amit ő hagyott hátra nekünk. Itt már érezhető, hogy valami tényleg nincs rendben. A szobából kiérve különböző, hirtelen felvillanó rémképek jelennek meg hősünk előtt, mígnem feltűnik az első élőholt. Itt kezdődik a valós játék.
A sztori kibontása, az elhagyatott római utcákat, a templomot és a régészeti ásatás helyszínét beleszámítva összesen négy helyszínen történik. Különféle, álomnak tűnő világokon keresztül kell végigharcolnunk magunkat a testvérünk után kutatva. Középkori kísértetváros halott lovagokkal, egyiptomi szín szintén halott múmiákkal, pókokkal és skorpiókkal, végül pedig az árnyékvilág, ahol pontot tehetünk szövevényes, izgalmas de korántsem vidám kalandunk végére. A játék során segítségünkre lesz egy magasabb létből származó teremtmény is, egy angyal, aki tanácsai és az ajándék kard mellett egy második személyiséggel is gazdagít. Hősünk képes lesz démonná változni, mikor szükségét érzi. A játék szempontjából ennek akkor van szerepe, ha a pályákon olyan nehéz tárgyakat kell elmozdítani, amelyeket emberi erőnkkel képtelenek lennénk, vagy ha épp olyan főellenség ellen kell küzdeni, aki ellen kevés az angyaltól kapott kardunk és a bátyánk hátrahagyott pisztolya. Démonként természetesen varázsolni is van lehetőségünk, és minden pályán tanulhatunk új varázslatokat.
A pályatervezés a kevés mentési pontot leszámítva jónak tekinthető (ezen egyébként egy patch javított). Minden egyes helyszínből árad az egyedi hangulat, a pályák pedig szerencsére könnyen kiismerhetőek, így ritkán akadunk el a teljesítésük során. Kisebb fejtörőkkel és ügyességi feladatokkal is meg kell birkóznunk, de azért ne számítsunk amolyan „Prince-kínzó” csapdákra és logikai feladványokra. A Shade nem erre van kiélezve. Sokkal nagyobb szerepet kapott a harc. Távolsági és közelharci fegyvereket egyaránt használhatunk. Viszont a pisztolyt jobb keményebb harcokra tartogatni, mivel a lőszer nehezen pótolható. A kard megbízható társunk marad a játék során. A teljesített pályák és harcok folytán karakterünk fejlődik, és egyre több kombót tanulhatunk be varázskardunkkal. A kombók használata nélkülözhetetlen, hiszen gyakorta kell több mint 4-5 ellenféllel küzdenünk. Sajnos mind a távolsági, mind a közelharci támadások kivitelezését, ha nem is számottevően, de rontja a játéknézet.
Kétféle nézetben játszhatunk. Választható a belső nézet és az egész alakos külső nézet. Az előbbit érdemes távolsági fegyverek alkalmazásakor használni, mivel így könnyebb a célzás, míg a külső nézet az ugrálások és a kardforgatás során bizonyul praktikusabbnak. (Belső nézetben majdhogynem lehetetlen a kardforgatás, mivel a varázskard fénye idegesítően a képedbe villan.) A nézetek közti váltás egy idő után zavaró lehet.
A grafika a 2004-es megjelenéshez viszonyítva megállja a helyét. Négy évvel később került a kezembe, és akkor sem neveztem elavultnak; a textúrák szépek, a fény-árnyék hatások pedig képesek voltak megborzongatni a játékost. A karakterek animálása is jónak mondható. Bizonyos ellenségeket és főhősünket is a jól bevált motion capture technológiával modellezték le.
Zene tekintetében is ötösre vizsgázott a csehek játéka. Egy bizonyos Jaroslaw Kasny komponálta a darabokat, amelyek meghatározó szerepet töltenek be a játékban. Minden pálya önálló zenével rendelkezik, és maximálisan alátámasztja, sőt megemeli az adott helyszín hangulatát. A menüzene és a készítők felsorolása alatt futó zene pedig kimagasló, sok mai játék is megirigyelheti. Aki pedig kíváncsi a teljes muzsikára, az ingyenesen letöltheti a számokat és a CD borítót a Shade hivatalos oldaláról. A hangok már nem sikerültek ennyire jól. Az auditív ijesztgetés valahogy jobban ment a dél-amerikai Rebel Act-nek, amely a Severance-ot készítette, de így sem mondható el, hogy rossz lenne, csak nem emeli sokkal a játék élvezetét és atmoszféráját. Inkább csak szinten tartja.
Sajnos egy nagy hibába beleestek a készítők. Ez pedig a történet kivitelezése. Sajnos a sztori a végére követhetetlenné válik, és egy kicsit erőltetettnek is tűnt a befejezés. Így egy picit keserű szájízzel néztem végig a stáblistát a játék végigjátszása után. Az érdekes sztoriból egy „mindent ötletet belerakunk” káosz rajzolódott ki. A sztori végét ugyan nyitva hagyták, de nem hinném, hogy lenne folytatása a játéknak, ugyanis kevés középkategóriás produktum jut el arra a szintre, hogy megérné összedobni egy második részt. Ez kár, mert mindenképp szívesen visszalépnék egy kis időre abba a sötét és magányos univerzumba, melyet a Black Element csapata teremtett meg ebben az akció-kalandjátékban.
—Somesz—
Cím: Shade: Wrath of Angels
Fejlesztő: Black Element Software
Kiadó: Cenega
Honlap: http://www.shade-game.com/
Stílus: akció-kaland, platformer
Ami tetszett:
helyszínek
nagybetűs hangulat
zenék
Ami nem tetszett:
túlbonyolított történet
No comments
Trackbacks/Pingbacks