Nem könnyű csak úgy szimplán lejátékozni a belga Tale of Tales üdvöskéjét, a Piroska és a farkas közismert meséjét átdolgozó horroradaptációt, a The Patht. A játék hangulata, borongós atmoszférája, érzelmekre ható megjelenése sötét, komor gondolatokat ébreszthet sokunkban. Az a fajta horror, amely nélkülözi a lényegre törő már-már kötelezően elvárt véres, brutális, ijesztgetős elemeket. Sokkal inkább próbálnak a belsőnkre, a pszichénkre hatni, és a játékosra hagyni a történések továbbgondolását. Folyamatosan vetik el bennünk a szorongás magvait, hogy azok a többszöri végigjátszás során szökkenjenek szárba. Nézzétek el nekem, hogy így fejeztem ki magam már az első bekezdésben, de a The Path inkább egy interaktív művészi alkotás, egy performance, egy szürrealisztikus álomvilág, mintsem egy szimpla PC-s játék. De ne szaladjunk ennyire előre, hogy érthető legyen az ismertető, és ne csak csapongjak, először fosszuk meg ettől a kéregtől a játékot, és nézzük, mi is az alapállás!
Piroska és a farkas történetét azt hiszem nem kell külön megosztanom. Az alapsztorin annyit változtattak a fejlesztők, hogy ezúttal nem egy Piroskánk van, hanem összesen hat. Hat leánytestvér, akik mind más-más, egyedi jellemmel és megjelenéssel rendelkeznek. A játék során ők lesznek az avatárjaink, pontosabban tetszés szerint választhatunk közülük, hogy kivel szeretnénk felkeresni a Nagymama erdei kunyhóját. A feladat nem változott; elő a kosár és irány az erdő, az erdei házikó, ahol a betegeskedő nagyszülő már vár minket. Itt kezdődik a valós játék. Egy pillanatra figyelmen kívül hagyva a játék legmélyebb vonásait, ergo lecsupaszítva és meghagyva a vázat, nem más a The Path, mint egy gyűjtögetős kalandjáték, amelynek során avatarunkkal A pontból B pontba kell eljutnunk, közben különféle tárgyakat gyűjtünk, újabb és újabb helyeket fedezünk fel a sötét erdőben. Ha pedig elértünk B pontba, akkor jöhet a záróvideó és a pontozás. Nagyjából ennyi…
Ettől ugyebár nem lesz egy játék egyedi, és nem válik horrorrá sem. Kezdjük rögtön a lányokkal. A játék előtt érdemes egy kis időt eltöltenünk a hivatalos honlapon és tanulmányozni a testvérek személyiségjegyeit és kapcsolataikat egymással. Hiszen így sokkal jobban elmélyedhetünk a The Path világában. Mindegyikük külön jellem, saját gondolatokkal és világszemlélettel. Ezek a jellemzők meghatározzák a játék végső kimenetelét, az erdei sétán talált helyszínekkel és tárgyakkal való interakcióikat. Alap esetben úgy is elérhetünk a nagyi házához, hogy nem térünk le az útról, de ennek semmi értelme, mert kb. 3 perc alatt vége, gyakorlatilag eseménytelenül. Úgyhogy irány a sötét, misztikus erdő. Amikor egy lány kapcsolatba lép egy tárggyal vagy személlyel, esetleg lát valami érdekeset, akkor a gondolatait azonnal a képernyőn olvashatjuk. Ezek a mondatok gyakorta megrázóak, de lehetnek naiv, vicces megjegyzések is. Az viszont biztos, hogy garantáltan megborzongunk majd egy-két jelenettől. (Persze csak akkor, ha hagyjuk, hogy áthasson minket a The Path hangulata. Szóval a mi fantáziánknak ugyanakkora szerep jut, mint a fejlesztőkének.) Csak egy példa: Míg Scarlet, a legidősebb lány a virágos réten rögtön a nagyira gondol és letép neki pár virágot, addig Carmen, a 17 éves, fiúk felé kacsintó kamasz leginkább azt kívánja, bárcsak ő is kapna egyszer egy csokrot valakitől. Ha egy olyan tárgyba futunk bele, amellyel aktuális karakterünk nem tud mit kezdeni, akkor a félhomályban felvillan annak a testvérnek a képe, aki képes kapcsolatot létesíteni az adott tárggyal. Minden lánynak összesen három „saját területe” lehet, ahová eljuthat. Ezeket a területeket távolról vakító fehérség lengi be, és ezek az erdő azon pontjai, amelyek a lányokra nézve, akár végzetes helyszínek is lehetnek. Ugyanis itt lakozik a farkas. A farkas, aki nem egy vérszomjas állat képében járja az erdőt, hanem testre szabottan, a lányok gyengeségeihez igazodó lidérc, legyen az egy jóképű favágó, egy elhagyatott színház zongoristája vagy akár egy köd lepte tó. Az erdőbéli kalandozásainkat nagyban segítik az összegyűjthető, csillogó virágszirmokra emlékeztető üvegtárgyak. Ha ezekből minél többet felszedünk, annál több térképjelölés tűnik fel a képernyőn. Ha pedig eltévednénk, 8-10 éves forma tündérlányok vezetnek vissza minket a főútra.
A játék akkor tekinti sikeresnek az utadat, ha rátaláltál az adott leány gyengeségére, sebezhetőségére, ergo megtaláltad a farkast. Ilyenkor a nagymama otthona ijesztő, szürrealisztikus, horrorisztikus vizuális hatásokkal felvértezett házzá változik, mi pedig csak találgathatunk az utolsó képsorok után, hogy mi is lett a kiválasztott gyermek sorsa. Nem éppen rózsás véget ért, az biztos. Lesz itt körfűrész, szögesdrót, töltényhüvely, stb… de nem ám nagytotálban, hanem művészien, finoman, mégis megdöbbentő ábrázolásban. Az erdei séták során elhangzott mondatok, a melankólikus, frusztrált hangulat és atmoszféra az, amely felnőtt játékká tette a belgák Piroskáját.
Ne keressünk forradalmi technikai újításokat. A The Pathet fejlesztő Tale of Tales független csapat pici létszámmal, és elsősorban egy hangulatos, egyedi, megrázó és művészi megközelítésbe helyezett játékot álmodott meg. Ezt a célt el is érték. E tekintetben vizualitásában páratlan megoldásokkal futhatunk össze. A színvilág, és összességében a képi világ és design tekintetében is ötösre vizsgázott a mini gárda. A helyszínekhez és az adott karakter hangulatához igazodó fényviszonyok, színek és képi megjelenéseket (szemcsézettség, elmosódás, fényár, stb.) pedig nagyban erősíti a zene és a hangeffektek. A cselekményhez és helyzethez igazodó zenék fantasztikus összképet alkotnak a képi világgal. Nincs technikai újítás, nem ettől esik le az állunk. Végre láthatjuk, mi mást lehet még kikeverni a mai „digitális színekből, shaderekből, fényekből”.
A The Path egy rövid, de félelmetesen hangulatos játék, kétlem, hogy lenne párja a mai játékpiacon, hiszen teljesen új kontextusba helyezték a „horrorjáték” fogalmát és magát a PC játékot is. Kevés olyan alkotás van ma, amely maximálisan épít a játékos fantáziájára, mi több, elvárja tőlünk, hogy a záró sorok és a köztes átvezető videók és történések során igenis bekapcsoljuk az agyunk. Ha valakinek ez nem megy, kerülje a játékot, mert nem fogja élvezni a hosszú percekig tartó bolyongást a farkasok lakta erdőben, és ha mégis, az csak a The Path érdeme lehet.
—Somesz—
Cím: The Path
Fejlesztő: Tale of Tales
Kiadó: Tale of Tales
Honlap: http://tale-of-tales.com/ThePath/
Stílus: horror, indie
Ami tetszett:
magával ragadó hangulat
önmagában véve borzongató
játék az effektekkel
tökéletes összhatás
Ami nem tetszett:
minden tetszett, de szögezzük le, hogy a The Path nem „játék”
No comments
Trackbacks/Pingbacks