Gondoltatok már arra, milyen lehet a virtuális valóság a mai, otthoni, tehát a hétköznapokban is elérhető és megvalósítható formában? Nem általános értelemben gondolok itt a virtuális valóságra, hanem úgy, hogy nehéz legyen megkülönböztetni a virtuális világot a valóstól. Tehát egy olyan virtuális környezetre, amely különálló világnak tekinthető, mégis egybefolyni tűnik a jelen környezetünkkel.
Nos, én gondoltam. Már évekkel ezelőtt is, és hiszek benne, hogy a jó (vagy akár a rossz) ötletek képesek egyszerre megjelenni több fejben is világszerte. (Szkeptikusoknak: ha valamire még nincs tudományos magyarázat, attól az még létezhet, nem?) Valószínűleg így volt ezzel a valós virtuálissal is, mert a Funcom megcsinálta és idén nyáron kiadta, ehhez pedig évekkel ezelőtt kellett felmerülnie az ötletnek, talán pont akkoriban, amikor nekem is ilyesmin járt az agyam.
Nem is emlékszem már, mikor nyűgözött le MMO ilyen mértékben. Annak idején a The Secret World beharangozója is sajátosnak számított; a megszokott e-mailes hírlevelek mellett elindult egy Facebook-alkalmazás Titkos Háború (Secret War) címmel, amelyben a szociális hálódat kellett felhasználnod, hogy pontokat szerezz, ezáltal játékbeli tárgyakat, illetve maximális pontszámnál zárt béta kulcsot nyerj.
A szokásos közöny + enyhe kíváncsiság keverékével vártam a játékot. A trailereknek csak egy részét néztem meg, és csupán fél szemmel figyeltem oda a nagy szavakra, amellyel hirdették a játékot. Azután kaptam egy béta kulcsot és nekiláttam.
Az első néhány óra talán még nem mutat semmiféle újdonságot. A tapasztaltabb MMO-játékosokat valószínűleg a minőség lendíti majd át ezen a szakaszon. Városi környezetben indulsz, afféle tutoriállal, azután átugrasz az Agarthába, ami afféle köztes dimenzió, ahol a távolságok lerövidülnek. Az első helyszín Kingsmouth kisvárosa, amelyet zombik leptek el.
Már megint a zombik, ugye? Ha sikerül túltenni magad ezen az agyonrágott sablonon, akkor belemélyedhetsz azokba a részletekbe, amelyek igazán egyedivé és valóban lenyűgözővé teszik a játékot. Ugyanis a Facebook csak a kezdet volt, a folytatásban továbbra is él az úgynevezett social networking, amit megfejeltek egy szépen kidolgozott-kiegyensúlyozott alternatív valósággal is. Ugyan én nem szeressem, ha a játék rámászik a társasági életemre, ezért ezzel nem foglalkoztam, de az utóbbiról van mit írnom.
Kezdődik ott a dolog, hogy — eltekintve a zombiktól — Kingsmouth városkájának már a neve is Lovecraft műveit idézi (a név Kingsport és Innsmouth keveréke), aki mellesleg utcanevet is kapott (Lovecraft Lane), természetesen egyéb utalások társaságában (például Arkham Avenue, Elm Street, Poe Cove). Szóval a dark fantasy/természetfeletti horror hangulatot már maga a hely megalapozza, és végül a játék nem cáfol rá ezekre a névválasztásokra.
Merthogy a folytatásban kiderül, hogy a játékmenet — továbbra is eltekintve a zombiktól — nem csak DPS és AOE taktikázásról szól. Persze, ezeknek is megvan a maga helye, mint minden akciójátékban, de az atmoszféra remekül háttérbe szorítja a folytonos harc unalmasságát. A küldetések változatosak, a sztori és a főküldetések különválnak, ráadásul a mellékesek között olyanok is vannak, amelyek csak egy-egy frakció számára elérhetőek.
Ha már hallottál a játékról, akkor ezek a frakciók ismerősek lesznek, egyébként is fel szokták dolgozni őket. A Templomosok afféle fanatikus népség; inkvizíció gépfegyverekkel és népirtás a jó cél érdekében. Az Illuminati ezzel szemben a rejtett utakat keresi és követi, míg a sárkányok (Dragons) valahol a kettő között állnak és várják, hogy eljöjjön az ő idejük.
Ezek hárman aztán mindenféle jó meg rossz küzdelmébe keverednek, a mai világot fenyegető szörnyeket ölik, ahol érik. Még mindig ott tartunk, hogy eddig csak egy alig átlag feletti MMO-t írtam le jól kidolgozott Lovecraft- Indiana Jones- és Stephen King-alapokon nyugvó atmoszférával.
Tegyük hozzá a fejlődési rendszert, ami újabb jó pontokat ér. Ugyanis a Funcom a ritkábban használt, jártasság-alapú fejlődés mellett döntött, ami azt jelenti, hogy bár vannak javasolt fejlődési irányok (Tank, DPS, stb.), gyakorlatilag úgy finomhangolod a karaktered, ahogy neked tetszik. Sőt, mivel bizonyos passzív képességek nem csak a szorosan hozzájuk tartozó aktív képességekre hatnak, ezért akár a fő érdeklődési körön kívül is érdemes körülnézni a jártasságlistában.
És persze, tegyük hozzá a fentebb is említett kvázi-alternatív valóságot, amit nem csak azzal próbáltak erősíteni, hogy csupa (kitalált vagy sem) földi helyszínt járhatunk be, de bizonyos feladatokkal is. A játékban vannak úgynevezett nyomozós küldetések (Investigation Missions), amelyek az egyszerű keresgéléstől a fejtörőkön és feladatmegoldáson át az információszerzésig bármilyen lehet.
Itt jön a dupla csavar. A The Secret Worldben beépített webböngészőt találhatsz, amelyet a nyomozós küldetések egy részéhez nagyon is használnod kell. Emitt egy latin idézet, aminek jó lenne tudni a jelentését, amott egy utalás egy helyszínre, aminek utánanézhetsz Kingsmouth honlapján (igen, ez egy kitalált kisváros, és igen, valóban van honlapja a neten: http://www.kingsmouth.com/), és így tovább. Emiatt a valós World Wide Webbel való kapcsolat miatt van az, hogy a Funcom megkérte a játékosokat: lehetőleg ne árulják el a megoldásokat, hadd gondolkodjon az is, akinek nehezebben mennek a feladatok.
Lehet, hogy nem jött át teljesen a lényeg: játék közben ugyanazon az interneten kell információk után kutatnod, amelyen most ezt a cikket olvasod! A The Secret Worldben valahol egybeolvad a játékvilág a valósággal, és bár virtuális talajon marad, hangulatilag és főleg beleélés (immersion) tekintetében ez hihetetlenül feldobja az élményt. Mondjuk, el tudnék képzelni még egy TSW geocachinget is, de az már tényleg durva lenne.
—Garcius—
Cím: The Secret World
Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Funcom
Honlap: http://www.thesecretworld.com/
Stílus: „modern day” MMO, természetfeletti horror
Ami tetszett:
világkép
alternatív valóság
fejlődési rendszer
nyomozós kalandok
Ami nem:
néhány agyonrágott klisé
No comments
Trackbacks/Pingbacks