Play harder

Blood Bowl — NFL paródia WarHammer módra

Blood Bowl — NFL paródia WarHammer módra

2014. jan. 15.

1987-ben Jervis Johnson, egy londoni játékkészítő gondolt egy merészet, és megalkotta a táblás játékok történetének egyik legmorbidabb, legmerészebb és talán legegyedibb asztali taktikai/stratégiai játékát. A recept adott volt; mi lenne, ha a WarHammer világának fajait ezúttal nem a csatamezőre vezényelnénk ki, hanem egy, az amerikai futballhoz hasonló, ám attól jóval keményebb és morbidabb játékra invitálnánk. Így született meg minden idők egyik legsikeresebb játéka, a Blood Bowl, melyben játékosaink ezúttal nem csak passzolhattak, vagy blokkolhattak, hanem akár ki is üthették egymást, esetleg meg is halhattak egy-két keményebb akció során. A merész társítás hatalmas rajongótáborokat kovácsolt össze, bár a játék leginkább a 80-as, 90-es években volt a legnépszerűbb, a Games Workshop még ma is gyárt az asztali játékhoz figurákat és kiegészítőket. A számítástechnika fejlődésével azonban olyanokhoz is eljuthatott a Blood Bowl, akik nem engedhették meg maguknak a zsebpénzbarátnak korántsem nevezhető miniatűr csapatok összeállítását, hiszen 1995-ben, a MicroLeauge gondozásában személyi számítógépekre is megjelent a játék. A DOS-os kiadás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így sokan maradtak inkább az asztal mellett, új rajongókat pedig nem igazán vonzott a MicroLeague-féle adaptáció. 2004-ben, a francia Cyanide egy, a Blood Bowlhoz pofátlanul hasonló játékkal jelent meg a piacon, a Chaos League-el. A jogi viták végül odáig vezettek, hogy a Cyanide megkapta a licenceket, a Games Workshop bizalmat szavazott nekik, így 2007-ben nekiláthattak a hivatalos Blood Bowl átiratnak, amely két év hosszú fejlesztés után 2009 júniusában jelent meg Európában, s hazánkban egyaránt. Itthon magyar nyelven, igényes kézikönyvvel és dobozzal került a boltok polcaira a CD Projekt gondozásában. Mielőtt mélyebben belevágnék a játék ismertetésébe, le kell szögeznem, hogy nem célom az asztali játékkal való összehasonlítás, hiszen nem volt szerencsém a legendás Jervis Johnson-féle alkotáshoz. De annyit elmondhatok elöljáróban, hogy a Cyanide fejlesztette Blood Bowl, bármiféle előismeret nélkül is könnyen elsajátítható és élvezetes bárki számára, aki szeret taktikázni és valamennyire kedveli az amerikai focit, illetve rendelkezik annyi humorérzékkel, hogy jót derüljön például azon, mikor az ellenfél trollja labda helyett éppen az egyik goblin csapattársát dobja előre. Ez egy amerikai futball paródia WarHammer módra. Nem szeretném „átmásolni” a teljes kézikönyvet, de azért pár szóban mindenképp össze kell foglalni a játékszabályokat. A klasszikus Blood Bowl egy körökre osztott táblás játék, amelyben a két játékos a...

Dungeon Party — Fogd a kincset és fuss!

Dungeon Party — Fogd a kincset és fuss!

2014. jan. 14.

Rendhagyó ismertető következik, már csak azért is, mert jómagam nem vagyok kifejezetten online játékos, most mégis egy masszívan többszereplős online játékról számolok be nektek. A francia Cyanide fejlesztőgárdához felemás érzések kötnek. Az idei évben nagyot alkottak a Blood Bowllal, persze az alapanyag adott volt az eredeti asztali játékból, de kár kötözködni. A Cyanide hű maradt a Blood Bowl társasjátékhoz és egy fantasztikus PC átiratot tett le az asztalra. Nálam év játéka, ennyi! A WarHammer rögbin felbuzdulva kicsit mélyebbre ástam magam a Cyanide pincéiben, és be kellett látnom, hogy ha saját kútfőből dolgoznak a srácok már korántsem olyan izgalmas a portfólió. A nem hivatalos PC-s Blood Bowl előd, a Chaos League egy minden tekintetben gyötrelmes játék volt. Elsősorban maga a design volt az, amely gyomorforgatóra sikerült. A karikatúraszerű karakterekkel hamar átestek a ló túloldalára, mert inkább lett idétlen és gusztustalan, mint jópofa az ábrázolás. A két felsorolt játékon kívül tucatnyi menedzserjátékkal álltak már elő, de az ő nevükhöz fűződik a LOKI névre keresztelt akció szerepjáték is. Elmondhatjuk, hogy a Blood Bowlon kívül maradandót nem alkottak. 2009-ben viszont nem csak a Vérfocival foglalkoztak a Cyanide fejlesztői, a manapság oly divatos csapatalapú, ingyenes online játékok frontján is feltűnt a franciák zászlaja. Mindenki majmolja a Team Fortress 2–t, nem egy stúdió állt már elő merész koppintásokkal. A recept egyszerű. Rajzolj karikatúraszerű, rajzfilmbe illő karaktereket, adj a kezükbe fegyvert, mázold be őket piros és kék színre, majd ereszd őket egymásnak. A Cyanide viszont szakított ezzel a majmolással, és alaposan megkavarta az alapfelállást. 2009 májusában megszületett a Dungeon Party névre keresztelt MMO. Miután október utolsó hetében rám hárult a hírezés, így futottam bele ebbe a játékba. (Ó, igen, valaha még volt hírezés a GD-n — Garcius.) Volt valami varázsa a képeken feltűnő, parodizált fantasy karaktereknek, így letöltöttem, és be kell valljam, nem csalódtam a játékban. A Dungeon Party lényege, hogy maximum 5 vs. 5 fős csapatokkal kell kirámolnunk egy-egy komplexumot, legyen az Drakula gróf kastélya, szellemkastély, kalóztanya, egyiptomi királysír vagy éppen egy játékterem. A két csapat egymás ellen és gépvezérelt ellenfelek ellen harcolva igyekszik megkaparintani a pálya kincses ládáját, azután meglóg vele, és a kijelölt kijárathoz juttatva a kincset megnyerheti a meccset. Természetesen a kincs megszerzése korántsem olyan egyszerű feladat....

Of Orcs and Men

Of Orcs and Men

2013. nov. 20.

Alapvetően minden téren kedvelem a crossovereket, mert ha az alkotók jól kombinálnak, akkor a különféle műfaji elemek ötvözetéből valami nagyon jót lehet kihozni akkor is, ha mélyre ásva nem találunk olyan nagyon új vagy különösebben egyedi tartalmat. A Blood Bowl újrafeldolgozása óta a francia Cyanide neve egyébként is egyre inkább a minőségi szórakozás egyik szinonimája, de az Of Orcs and Men finoman hangolt crossoverével a cég végképp felírta magát a figyelendők listájára. Már a cím is felkeltette a figyelmet, hiszen az Steinbeck Egerek és emberek (Of Mice and Men) című könyvére hajaz, és a hasonlóság itt nem áll meg. Megkapjuk az alacsony, fürge és a lomha óriás karaktereket, a kötet tartalmi leírásának egyik mondata pedig egyetlen szó kivételével tökéletesen illik erre a játékra: „Barátságuk ritka kincs az őket körülvevő sivár, brutális világban, amely könyörtelenül megsemmisülésre ítél mindent, ami…” Az eredeti mondat végén az „emberi” szó szerepel, azonban itt muszáj átírni: „…ami ork.” Már annak idején a trailerek megfogtak a sztorival: az emberek totális háborút indítottak a zöldbőrűek ellen, és az orkok egy részét kiirtották, más részüket rabszolgaságba vetették. Épp csak azzal nem számoltak, hogy a kívülről vad, barbár és szervezetlen hordáknak látszó faj valójában nagyon is fejlett kultúrával rendelkezik, ezen belül többnyire erő-alapú, de azért mégiscsak jól körvonalazott hatalmi struktúrába szerveződnek és bizony még elit osztaguk is van. Az elit osztag neve Véres Agyar (Bloodjaw), szimbóluma a jobb mellkason látható tetoválás, és persze a főszereplő, Arkail is tagja ennek a csoportnak. Ráadásul megkapja meglehetősen orkosan összefoglalható feladatát: juss át a falon, kerítsd elő és öld meg a császárt! Tényleg ennyi utasítást kapsz a játék elején, bár ezt teljesíteni jóval nehezebb, mint amilyennek látszik. Első és legfontosabb mozzanat, hogy a városfalon való átjutáshoz felbérelnek számodra egy vezetőt, aki nem más, mint a valaha látott egyetlen gondolkodásra és beszédre képes goblin, Styx. Nem mellékesen ő a sztori narrátora, és a káromkodás sem áll messze tőle. Íme, megvan a páratlan páros, akiknek az egyetlen közös tulajdonsága az, hogy zöld a bőrük. A különbségek felsorolása hatalmas listát tenne ki, ezért a lényegre szorítkozom. Először is, Arkail egy „anger management” problémával küzdő harcos, azaz mondjuk ki; egy őrjöngő vadállat, aki időnként annyira bepipul, hogy mindent lecsap, ami mozog. Styxet...