2014. jan. 16.

Azt hiszem, nem kell tömjént füstölnünk a 2007-es év emlékére, de azért egy röpke ismertető erejéig tekintsünk vissza erre az esztendőre, hiszen olyan nagyszerű játékokkal kényeztettek el minket, mint Portal, BioShock HL2 Episode 2, hogy csak a belsőnézetes akciókat említsem. Szerepjátékok tekintetében pedig akkor érkezett az egyetlen teljes értékű kiegészítő a 2006-os év játékának kikiáltott Oblivionhoz, és azt überelve jelent meg a lengyel csoda, a The Witcher, amely felrázta az „MMO mocsárban” fetrengő RPG-piacot! A The Witcher visszatette a klasszikus számítógépes szerepjátékot az őt megillető helyre, és mindenki, aki már évek óta áhítozott egy mély gyökerű szerepjátékra, mi több, csalódott az Oblivionban, az végre fellélegezhetett, hogy igen, a CRPG nem halott! A CD Projekt RED fejlesztette játékot hatalmas reklám övezte, nagy volt a hype, és tarolt is. Olyannyira, hogy egy másik, szintén 2007-es lengyel fejlesztésű szerepjátéknak szinte alig jutott levegő. A Reality Pump játéka az éppen épülő Riviai Geralt kultusz közepette kúszott fel csendesen a boltok polcaira. Nehéz volt felhívnia magára a figyelmet, mégis erős rajongói oldalak és közösségek formálódtak világszerte a Two Worlds köré. Nem véletlenül; a Reality Pump, ha nem is tudta megverni, csak megközelíteni a The Witchert, de egy korrekt szerepjátékot fejlesztett, ugyan újításoktól mentes RPG, de kétségkívül élvezetes és eltalált darab lett. Itthon a sevenM hozta forgalomba, és meglepően korrekt kiadást vehettünk kézbe, hiszen vaskos kézikönyvet is mellékeltek hozzá, ez pedig korántsem megszokott tendencia a sevenM – nél. A férfi játékosok figyelmét először biztos a borító köti le, hiszen a fekete hajú gótikus „metál szépség” mély dekoltázzsal kétségtelenül a játék egyik látványos eleme, de nem az egyetlen. Erről majd később, de nézzük ki is ez a hölgy!? Ő Kyra, az általunk megtestesített fejvadász nővére! Sajnos a játék során ritkán futhatunk vele össze, elvégre a főküldetés vezérfonala az ő felkutatása köré szövődik, amely nem éppen egy egyszerű feladat. Történt ugyanis, hogy 300 évvel ezelőtt Aziraal, a pusztítás istene megelégelte, hogy egyedül ő nem adhat lelket teremtményeink, nevezetesen az orkoknak, így háborúba taszította Antaloor földjét. Az ütközetek során Aziraal és orkjai mégis kevésnek bizonyultak a világ leigázásához, így elvesztették a csatát, Aziraalt pedig száműzték Antaloor síkjáról. 300 év után az orkok nem adták fel, eltökélt szándékuk volt bosszút állni Aziraal elsöpréséért, és...

Nem könnyű csak úgy szimplán lejátékozni a belga Tale of Tales üdvöskéjét, a Piroska és a farkas közismert meséjét átdolgozó horroradaptációt, a The Patht. A játék hangulata, borongós atmoszférája, érzelmekre ható megjelenése sötét, komor gondolatokat ébreszthet sokunkban. Az a fajta horror, amely nélkülözi a lényegre törő már-már kötelezően elvárt véres, brutális, ijesztgetős elemeket. Sokkal inkább próbálnak a belsőnkre, a pszichénkre hatni, és a játékosra hagyni a történések továbbgondolását. Folyamatosan vetik el bennünk a szorongás magvait, hogy azok a többszöri végigjátszás során szökkenjenek szárba. Nézzétek el nekem, hogy így fejeztem ki magam már az első bekezdésben, de a The Path inkább egy interaktív művészi alkotás, egy performance, egy szürrealisztikus álomvilág, mintsem egy szimpla PC-s játék. De ne szaladjunk ennyire előre, hogy érthető legyen az ismertető, és ne csak csapongjak, először fosszuk meg ettől a kéregtől a játékot, és nézzük, mi is az alapállás! Piroska és a farkas történetét azt hiszem nem kell külön megosztanom. Az alapsztorin annyit változtattak a fejlesztők, hogy ezúttal nem egy Piroskánk van, hanem összesen hat. Hat leánytestvér, akik mind más-más, egyedi jellemmel és megjelenéssel rendelkeznek. A játék során ők lesznek az avatárjaink, pontosabban tetszés szerint választhatunk közülük, hogy kivel szeretnénk felkeresni a Nagymama erdei kunyhóját. A feladat nem változott; elő a kosár és irány az erdő, az erdei házikó, ahol a betegeskedő nagyszülő már vár minket. Itt kezdődik a valós játék. Egy pillanatra figyelmen kívül hagyva a játék legmélyebb vonásait, ergo lecsupaszítva és meghagyva a vázat, nem más a The Path, mint egy gyűjtögetős kalandjáték, amelynek során avatarunkkal A pontból B pontba kell eljutnunk, közben különféle tárgyakat gyűjtünk, újabb és újabb helyeket fedezünk fel a sötét erdőben. Ha pedig elértünk B pontba, akkor jöhet a záróvideó és a pontozás. Nagyjából ennyi… Ettől ugyebár nem lesz egy játék egyedi, és nem válik horrorrá sem. Kezdjük rögtön a lányokkal. A játék előtt érdemes egy kis időt eltöltenünk a hivatalos honlapon és tanulmányozni a testvérek személyiségjegyeit és kapcsolataikat egymással. Hiszen így sokkal jobban elmélyedhetünk a The Path világában. Mindegyikük külön jellem, saját gondolatokkal és világszemlélettel. Ezek a jellemzők meghatározzák a játék végső kimenetelét, az erdei sétán talált helyszínekkel és tárgyakkal való interakcióikat. Alap esetben úgy is elérhetünk a nagyi házához, hogy nem térünk le az...

2006-ban úgy döntött az orosz Targem, hogy szakít a Hard Truck széria már jól bevált játékmenetével és megcsavarja a dolgot. Így, a már megszokott kamionszimulátor és -menedzser játék után tűnt fel egy máig üde színfoltnak számító játék, a Hard Truck Apocalypse, amolyan Mad Maxes környezetbe helyezve át a korábbi Hard Truck játékokat. Így született meg talán az első posztapokaliptikus autós szerepjáték. Nehéz konkrét kategóriába sorolni a Targem játékát, de nem is az a célom, hogy ráhúzzak valami szokványos szürke mezt. Úgyhogy pattanjatok be az anyósülésre, és irány a kiégett európai puszták. Sajnos már rögtön a játék elején feltűnik az orosz igénytelenség, az első feketeleves maga a történet és annak ellentmondásai, továbbá az ez alá rendelt, bizonyos aspektusokban igénytelen grafikai megvalósítás. Miről is van szó? Kezdjük az elején! A történet szerint becsapódik egy meteorit, amely elég rendesen hazavágja a Földet, természeti katasztrófák, sugárzás és egyéb, a Föld őslakosaira veszélyes következményeket előidézve. Ezzel nem is lenne baj, de már rögtön az intróban feltűnik egy furgont vezető ürge, akinek arca valami iszonyatosan van megrajzolva. Semmi érzelem, szemfény, bőr, gondoltam is először, hogy a fenébe lehet ilyen ocsmány emberábrázolással előállni 2006-ban? Majd koppantam egy nagyot, ugyanis a játék során kiderül, hogy az emberek kénytelenek ilyen csúf maszkokat viselni ahhoz, hogy életben maradjanak. Mi több, főhősünk még bele is szeret egy lányba, és többször megjegyzi, hogy milyen csábos és helyes… Mi, a maszk? Mekkora baromság, ahelyett, hogy rászántak volna még pár hónapot a játék fejlesztésére és normális arcokkal látták volna el a játékban szereplő figurákat, nem, animáció és érzelmek nélküli arcokat kreáltak, amelyekre aztán ráhúzták, hogy igen, ez a játék alaptörténetét támasztja alá. Szerintem fordítva, a fejlesztési elmaradást próbálták leplezni ezzel a tré megoldással. – Te Szergej, kifutunk az időből és nincsenek normális arcaink! – Hagyjad, majd rajzolunk egy maszkot a helyükre, Nikolaj meg ír valami baromságot a sztoriba és le van tudva! – Akkor feldobom a szamovárt… – Persze, nyugodtan. Akár haza is mehetünk! Ezzel ők le is tudták az arcokat, 2006-ban, az Oblivion évében! De itt még nincs vége a történet és a játék ellentmondásainak! Ha olyan borzalmas katasztrófa volt, hogyan lehetséges az, hogy gyönyörű tájakon vezetnek útjaink, szántóföldek, tanyák, vad erdők és még sorolhatnám! Úgy látszik a meteorit...

2014. jan. 15.

A Techland neve ma sokaknak a Call of Juarez: Bound in Bloodhoz köthető, de kevesen tudják, főleg itt Magyarországon, hogy bizony ez a lengyel cég az, amely már évek óta a FIM Speedway Grand Prix, magyarul a Salakmotoros Világbajnokságot feldolgozó játékok hivatalos fejlesztője és szállítója. Maga a sportág hazánkban inkább a 70-es, 80-as években volt népszerű, de mostanában is rengeteg rangos eseménynek adtak már otthont a hazai salakmotorpályák, és több kimagasló eredményt is elkönyvelhettek honi motorosaink. Miért hivatkozok rögtön haza? Egyszerű! A Techland három hivatalos Grand Prix játék után úgy döntött, hogy ezúttal hazájuk, Lengyelország legnépszerűbb versenysorozatát ültetik át számítógépekre, a Salakmotoros Lengyel Ligát. És mivel a hazai Speedway Miskolc is aktív szereplője a lengyel csapatbajnokság második vonalának, mi több tavaly ezüstéremmel zárt a sorozatban, így ezúttal mi magyarok is helyet kaptunk a Techland egyszerűen csak Speedway Liga névre keresztelt játékában. Ha azt vesszük, hogy egy negyvenmilliós országban, az ott legnépszerűbb sportág PC változatában mi is helyet kapunk, azért ez nem rossz reklám! Mielőtt belevágnék a játék ismertetésébe, érdemes pár szóban összefoglalnom a sorozatot a salakmotorozásban és a lengyel ligában kevésbé jártas olvasóknak. Ligaversenyeket szinte minden nagyobb speedway múlttal (és jövővel) rendelkező ország szervez, kezdve az Egyesült Királysággal Svédországon keresztül egészen Dániáig, de mindegyik versenysorozat felett áll a három osztállyal rendelkező, nemzetközileg is nyitott lengyelországi versenysorozat! A salakmotorozás krémjét tömörítő lengyel Extraliga olyan versenyzőket tudhat magáénak, mint a többszörös világbajnok Nicki Pedersen, Jason Crump vagy olyan nagymenők mint az amerikai Greg Hancock és persze a hazai sztárok, mint Tomasz Gollob vagy Jaroslaw Hampel. De elég megemlítenünk a hatszoros világbajnokot, a ma már „nyugdíjas” svéd Tony Rickardssont, akit búcsúversenyén Tarnow díszpolgárává avattak! A lengyel extraliga ma három osztályt különböztet meg, ligánként 8-8 csapattal. A mérkőzéseket oda-visszavágó alapon játsszák. Minden meccsen 15 futam kerül megrendezésre, egy-egy futamon pedig párban állnak starthoz az adott csapat versenyzői. Ezt hívják páros motorozásnak, mikor kettő a kettő ellen próbál meg minél jobb pozíciót kiharcolni magának, esetenként csapattársát támogatva, segítve. A ligaversenyeknél is adott az alap speedway pontozás, miszerint az első helyezett 3, a második 2, a harmadik 1, a negyedik pedig 0 pontot kap. Így születhetnek 5:1, 4:2, 3:3 futameredmények, melyeket természetesen a meccs közben összeadnak. A verseny végeztével a...

2014. jan. 15.

1987-ben Jervis Johnson, egy londoni játékkészítő gondolt egy merészet, és megalkotta a táblás játékok történetének egyik legmorbidabb, legmerészebb és talán legegyedibb asztali taktikai/stratégiai játékát. A recept adott volt; mi lenne, ha a WarHammer világának fajait ezúttal nem a csatamezőre vezényelnénk ki, hanem egy, az amerikai futballhoz hasonló, ám attól jóval keményebb és morbidabb játékra invitálnánk. Így született meg minden idők egyik legsikeresebb játéka, a Blood Bowl, melyben játékosaink ezúttal nem csak passzolhattak, vagy blokkolhattak, hanem akár ki is üthették egymást, esetleg meg is halhattak egy-két keményebb akció során. A merész társítás hatalmas rajongótáborokat kovácsolt össze, bár a játék leginkább a 80-as, 90-es években volt a legnépszerűbb, a Games Workshop még ma is gyárt az asztali játékhoz figurákat és kiegészítőket. A számítástechnika fejlődésével azonban olyanokhoz is eljuthatott a Blood Bowl, akik nem engedhették meg maguknak a zsebpénzbarátnak korántsem nevezhető miniatűr csapatok összeállítását, hiszen 1995-ben, a MicroLeauge gondozásában személyi számítógépekre is megjelent a játék. A DOS-os kiadás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így sokan maradtak inkább az asztal mellett, új rajongókat pedig nem igazán vonzott a MicroLeague-féle adaptáció. 2004-ben, a francia Cyanide egy, a Blood Bowlhoz pofátlanul hasonló játékkal jelent meg a piacon, a Chaos League-el. A jogi viták végül odáig vezettek, hogy a Cyanide megkapta a licenceket, a Games Workshop bizalmat szavazott nekik, így 2007-ben nekiláthattak a hivatalos Blood Bowl átiratnak, amely két év hosszú fejlesztés után 2009 júniusában jelent meg Európában, s hazánkban egyaránt. Itthon magyar nyelven, igényes kézikönyvvel és dobozzal került a boltok polcaira a CD Projekt gondozásában. Mielőtt mélyebben belevágnék a játék ismertetésébe, le kell szögeznem, hogy nem célom az asztali játékkal való összehasonlítás, hiszen nem volt szerencsém a legendás Jervis Johnson-féle alkotáshoz. De annyit elmondhatok elöljáróban, hogy a Cyanide fejlesztette Blood Bowl, bármiféle előismeret nélkül is könnyen elsajátítható és élvezetes bárki számára, aki szeret taktikázni és valamennyire kedveli az amerikai focit, illetve rendelkezik annyi humorérzékkel, hogy jót derüljön például azon, mikor az ellenfél trollja labda helyett éppen az egyik goblin csapattársát dobja előre. Ez egy amerikai futball paródia WarHammer módra. Nem szeretném „átmásolni” a teljes kézikönyvet, de azért pár szóban mindenképp össze kell foglalni a játékszabályokat. A klasszikus Blood Bowl egy körökre osztott táblás játék, amelyben a két játékos a...